Para-Kovács Imre

Mégpedig eskü alatt Csillag Jánosnak, de most mégis kénytelen vagyok erről értekezni önökkel, mivel a hőségnek számtalan társadalmi, gazdasági és pszichológiai vonzata van, melyeket megosztani édes kényszer und lehetőség ezeken a hasábokon.

Para-Kovács Imre

Egy kölcsön Turfból néztem ki a tutit, aztán elszúrtam mégis, mert az 1-2-9 helyett az 1-2--8-at tettem meg, persze körbe, hármas befutóra, szóval százhúszra kaptam semmit, de legalább nézhettem, ahogy ezek az állatok futnak.

Egy kereskedelmi tévé nem a Magyar Államvasutak, például sokkal kevesebb bosszankodással jár, ha a Jó estét, Magyarország!-ot késsük le, mint a szolnoki gyorsított személyt, de ez még nem jelenti azt, hogy teljesen mindegy, mikor kezdődnek a műsorok.

El tudják önök képzelni, hogy Robert De Niro - de jó, legyen csak Jávor Pál - egy reggelen plüsstigrisnek öltözve bohócot csinál magából egy tévéműsorban, majd este főszerepet játszik egy filmben? (És itt most nem a színész méltóságáról van szó, sokkal inkább arról, hogy ha valaki reggel Paprika Jancsi, akkor este is az, ha akarja, ha nem.) Kíváncsiak önök egy olyan műre, amelynek leghitelesebb szereplője a Vidám Színpad büféjében szocializálódott gengszterimitátor? Szívesen megnéznék, amint Fullajtár Andrea ráhajt a bronzéremre a bázakerettyei Udvaros Dorottya- hasonmásversenyen? Nos, ha minden kérdésre igennel válaszoltak, akkor feltétlenül menjenek el a Rosszfiúk című filmre, mert nem fognak csalódni.

A Sokadika sorozat szerzője persze nem lehet a primőrök megszállottja, illetve hülye lenne bevallani, hogy márciusban szőlőt zabál, de mondjuk az még nem olvasóbarátságtalan, ha elmondja, hogy boldogan pásztáz a már nem unikum, de még nem fás zöldségek között, ha járandóságát meghozza a postás.

- Figyelj a botomra, amíg elmegyek! - mondta D. M., és elindult a nagyvenyimi horgászparadicsom székháza felé, ahol kukoricát számolgatott egy fürge nyugdíjas. Az én stégemről egyáltalán nem láttam a botját, de hümmögtem valamit, és tovább bűvöltem a waggleremet, amit sikerült pontosan a nádas tövébe dobni. - Az nem az én botom ott, a tó közepén? - kérdezte D. M., amikor visszajött, majd elindult csónakot keríteni.

A Magyar Gyeplabdbajnokság helyszíne az Építők relatíve vadonatúj, nedves alapú műfüves pályája, amiről még bőven lesz szó ebben az értekezésben, mint ahogy arról is, mennyit nőttek az emberek száz év alatt. Ne vágjunk azonban a dolgok elé, tekintsünk bele inkább az Építők II. és a Rosco Team összecsapásába, ahol többek között egy rekesz dobozos Kaiser a tét.

Sokadikán végső megoldásként sokaknak eszükbe jut a munka, mint esetleges kilábalás ezen állapotból, nem is sejtve, hogy ez csak állandósítja a helyzetet, örökre besorolva a munkavállalót azok közé, akiknek fénylő horizontján az alsó középosztály ködös távlata lebeg maximális célként. De legyen ez a képzavar a mi bajunk.

Tizennyolc évesen arról ábrándoztam, hogy apránként összerakok annyi pénzt, amiből veszek egy szoba-konyhát, aztán egyre nagyobbra cserélem. Huszonnyolc évesen tudtam, hogy majd bejön egy nagyobb meló, amiből lakást veszek. Most szeretném megvenni Somló Tamás leselejtezett lakóbuszát, és leparkolni vele a Ráckert elé. Sohasem volt a realizmus az én terepem.

Mindig megbocsátó szeretettel figyelem magam, amikor feltolul bennem az egészséges élet iránti olthatatlan vonzalom, és ezt a számomra legkevésbé kényelmetlen részterületeken próbálom megvalósítani, például gondosan ügyelek arra, nehogy sertéshúst tartalmazzon a baromfipárizsi, de közben dohányzom, akár állat, vagy kizárólag szénsavmentes ásványvizet és cukormentes gyümölcslevet iszom az ipari vodkához. Most úgy döntöttem, elég az ellenőrizhetetlen sütőipari termékekből, ezentúl magam sütöm a kenyerünket.

Az utazás lényege és tulajdonképpen egyetlen értelme, hogy nem találkozunk azokkal, akikkel egyébként állandóan találkozunk, ha nem megyünk el. Ez azonban sokkal olcsóbban is elérhető, például amennyiben ők mennek el, vagy bezárkózunk a lakásba, és nem vesszük fel a telefont.