Magyar gyeplabda: Rosco és fivérei

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. április 20.

Sport

A Magyar Gyeplabdbajnokság helyszíne az Építők relatíve vadonatúj, nedves alapú műfüves pályája, amiről még bőven lesz szó ebben az értekezésben, mint ahogy arról is, mennyit nőttek az emberek száz év alatt. Ne vágjunk azonban a dolgok elé, tekintsünk bele inkább az Építők II. és a Rosco Team összecsapásába, ahol többek között egy rekesz dobozos Kaiser a tét.
A Magyar Gyeplabdbajnokság helyszíne az Építők relatíve vadonatúj, nedves alapú műfüves pályája, amiről még bőven lesz szó ebben az értekezésben, mint ahogy arról is, mennyit nőttek az emberek száz év alatt. Ne vágjunk azonban a dolgok elé, tekintsünk bele inkább az Építők II. és a Rosco Team összecsapásába, ahol többek között egy rekesz dobozos Kaiser a tét.

A labdarúgópálya nagyságú területen sorozatban zajlanak a mérkőzések, épp az imént fejeződött be egy szürke és egy fehér mezes csapat meccse. Hogy hogyan különböztették meg egymást, arra tippem sincs, de legalább valami fogalmam lett a gyeplabda lényegéről, amihez eddig a napig olyan hülye voltam, akár egy törpesnaucer a madzsonghoz.

A játékot gólra játsszák a tizenegy-tizenegy fős legénységek egy semmihez sem hasonlítható ütővel, két bíró segítségével. A szabályokkal nem untatnám önöket, annyit azonban kénytelen vagyok leszögezni, hogy kezdeti, lényemből fakadó fanyalgásom után kiválóan éreztem magam.

A gyeplabda

messze intelligensebb

és legalább olyan látványos sport, mint a foci, csak itt nem állnak az ember körül seggrészeg, kopasz terroristák, hogy egy rossz mozdulatra lerúgják a fejét, és nem köpködnek a hátára. Ehelyett gyerekek szlalomoznak nyuszimotorokon a gyep mellett, és cserejátékosok isszák a dobozos üdítőt olyan hangulatban, mint bármely színvonalasabb majálison, és még Bajor Imrét sem kell meghallgatni közben.

Már fogalmazom a mondatokat erről a nagyszerű sportról, ami Magyarországon éppen első lépéseit teszi meg, amikor Losonci György, a Magyar Gyeplabda Szövetség elnöke felvilágosít, hogy 1924 óta létezik a szövetség, de már 1920 óta játsszák nálunk ezt a játékot. Tudatlanságom és mérhetetlen tájékozatlanságom láttán szárnyai alá vesz, és elmagyarázza az alapvető szabályokat, valamint a sportág helyzetét.

A magyar gyeplabda

most újra felívelőben van,

amióta sikerült Németországból szerezni egy használt, vizes alapú műgyepet. Jelenleg ezen zajlik minden meccs. A pálya az Építőké, a gyep a Roscóé, de ez tulajdonképpen mindegy. Családi vállalkozásként zajlik a bajnokság, amelyben a két nagy csapat, az Építők és a Rosco rágja egymás torkát, a többiek pedig vidáman gyeplabdáznak, mert gyeplabdázni jó.

Hogy milyen jó, az abból is kiderül, hogy a csapatokat nemritkán erősítik sörpocakos, de gyors lábú játékosok, akik a tizenhat évesekkel együtt szerelemből terelgetik a műanyag labdát. Az egész rendezvény hangulata nagyon rendben van, lassan érteni is kezdem a nagykorner és a kiskorner közti különbséget, valamint tisztába jövök a brit koronagyarmatok elsődlegességével a sportban, csak arra nem tudok rájönni, hogy miért nem hosszabbítják meg az ütő nyelét harminc centivel, mivel akkor nem kéne derékszaggatóan előrehajolni cselezés, szerelés során. Az ütő tudniillik a századelős testméretre van beállítva, akkor még minden bizonnyal egyenes derékkal játszadoztak a százhatvan centis arisztokraták, mostanra azonban az emberiség kifutotta a magasságtartalékát, a bot viszont maradt. Sajnos ezt elfelejtettem megkérdezni.

Szerencsére

a bíró itt is hülye,

de úgy kedvesen, mint egy távoli rokon, mivel itt a bíró is játékos meg az edző is bíró, úgyhogy hamarosan vissza lehet hülyézni már a következő meccsen, aztán együtt el lehet menni sörözni. Az egésznek van egy olyan fílingje, mint a Régi idők focijának, annyival nehezítve, hogy itt senkit sem adnak el, ha szarban van a csapat, és nem is mindig azért, mert nincs vevő.

Az eredmények másodlagosak, a meccs után visszafogott anyázás. Az elmondásokból értesülök arról, hogy a játéknak van egy teremváltozata is, ami még gyorsabb, még látványosabb, sőt van négy női csapat is. Az egyik mérkőzés szünetében az elnök beterel minket a pályára, és a fotós kollégával megpróbáljuk a kapura emelést. Nem könnyű, a bot fejének hajlata tökéletesen alkalmatlannak látszik arra, hogy a golyót továbbítani lehessen vele, de a fotós kolléga második kísérlete már annyira biztató, hogy felajánlják neki a leigazolás lehetőségét.

A nézők csajok, gyerekek, rokonok, lehetnek vagy húszan, ami mindenképpen különösnek tűnik számomra a fentebb már említett látványosság és szórakoztató érték okán, de az Építők-pálya egyébként is elképesztően szép helyen van, süt a nap, a madarak teszik a dolgukat, ha éppen nem nyomja el őket az egyik játékos autójából áradó, meglehetősen tapló zene, de még ez sem tudja megzavarni azt az idillt, amit egy gyeplabdamérkőzés jelent. Csak bátorítani tudjuk önöket, hogy vigyék ki kiskorú hozzátartozóikat és nőjüket egy-egy fordulóra, mert én nem szórakoztam ilyen jól Henry Rollins Vörösmarty művelődési házbeli koncertje óta, de az egyrészt már tizennégy éve volt, másrészt arccal egy pocsolyában ébredtem reggel, és ellopták a nadrágomat. Itt ilyesmi nem fordulhat elő, bár az orrom leégett, de ennyit az élmény bízvást megér.

A Rosco egyébként nagyon megverte az Építők II.-t, ha jól emlékszem, 6-0 lett a végeredmény.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.