Para-Kovács Imre

Para-Kovács Imre tizennégy évvel ezelőtti írása. Természetesen a húsvétról.

A Magyar Narancs friss lapszámának főszereplője a jeles író, Krasznahorkai László. Ennek örömére előástuk a Narancs történetének egyik legviccesebb interjúját, amelyben két Krasznahorkai Lászlót terrorizáltak az álnok riporterek.

Artner Iván a Marsra készült, és - bár az esélyek ellene szóltak - nem adta fel sohasem. Nem volt egy feladós típus, legfeljebb nem hozta szóba a dolgot, nem beszélt róla, ami a legkevésbé sem volt feltűnő, mivel kevesekkel volt hajlandó szót váltani egyáltalán, és még kevesebbekkel értekezett lényeges kérdésekről - elenyészően kevesekkel önmagáról.

A Dorottya Udvar tiszta vizű és kihasználatlan medencéje mellett állok, és arra biztatom a komplexum őrzésével megbízott fiatalembert, hogy tenyésszen pisztrángot, mert a körülmények ideálisak. A gyakorlat nem hiányzik, hiszen Irén nevű pontyát hosszú ideig nevelte a mesterséges tóban, mielőtt összeboronálta volna egy adag majonézes krumplival.

Mivel a tények nem igazolják, hogy Miskolc az ufók által legszívesebben látogatott város az európai régióban, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a legutóbbi rovancsolásnál hiányzó, mintegy 50 000 ember egész egyszerűen lelépett a városból, még az operafesztivál sem bírta maradásra őket. Ezzel a húzással Miskolc a harmadik helyre szorult vissza népességét tekintve a legnagyobb városok közötti versenyben Budapest és Debrecen mögött.

Az emberiség jó tempóérzékkel kitalálta, hogy legyen az állatoknak világnapja, amikor megszabadulhatunk bűntudatunktól, és megmutathatjuk, milyen jó fejek vagyunk. Az állatok erről persze mit sem tudnak, de mindegy is: ők már elég régen elfogadtak minket olyannak, amilyenek vagyunk, legfeljebb kihalnak, szenvednek, vagy beköltöznek a föld alá.

Régi vesszőparipám a kulturált pálinkafogyasztás, minek érdekében rengeteg felvilágosító munkát végeztem annak idején, de most megoldódni látszik a probléma, mivel Agárd határában hamarosan beindul az ország egyik (ha nem a) legmodernebb pálinkafőzdéje, ahol még absztinensnek lenni is öröm, meg egyébként is tervezem egy ideje, hogy ellátogatok a forráshoz. Ha van pedofil a családjukban, kérdezzék meg tőle, mit érez a játszótéren.

Különös, hogy a legyező kiment a divatból, miközben a meleg nem. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy okafogyottá vált volna, bár bizonyos jelek már a XIX. század végétől arra mutattak, hogy az eszköz hanyatlik. A legyezővel persze kipusztult a legyezőnyelv is, ami megint csak érdekes, mivel a zsebkendőnyelv úgy vette fel a néhai nevet, hogy a zsebkendő közben maradt.

A kaktusz a növényvilág húsvéti nyula. Vásárok és kiállítások alkalmával az utcák szorgos népe félhülyére vásárolja magát (milyen aranyos, és csak kétszáz forint!), aztán néhány hónap múlva a kaktusz vagy pozsgás elpusztul, mert bár valóban igénytelen növény, igénytelensége azonban speciális, ellentétben például a könnyező pálmával, ami direkt szereti, ha rosszul bánnak vele, a nevéből is világos mazochista hajlamai miatt. Mindezek mellett mégis nehéz ellenállni a végtelenül változatos formáknak és a valóban kedvező árnak.