Para

Kovács Imre: Én

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Para-Kovács Imre

Erzsi az utolsó pillanatig kivárt, aztán kimondta a kimondhatatlant.

- Az unokahúgomat veszettség miatt kezelik a Szent Béla Kórházban. Megharapta egy sündisznó.

Mindezen történet, annak fényében, hogy létezik a Jordán mentén egy lény, akit úgy hívnak, hogy zömök versenyegér, és egész életét szirti borzokkal und rókákkal kell megosztania, már csak hab a tortán, olyan tájak és helyek vannak a világban, melyekről megemlékezni is rémes, kicsit lenni ott, aztán küldeni képeslapot.

Béla egy darabig nem reagált.

- Hülye? - kérdezte Béla, hangsúly az e-betűn. - Gondolom, hülye, de próbáljuk leképezni a helyzetet. Ment, mendegélt az erdei ösvényen, vókmenében üvöltött a Bioparaszt und Dedtramváj zenekar Láttam már, de késő című száma, aztán egy szikláról ráugrott a vad sün, és rögtön a torkának esett.

Második verzió.

A sünfarmon felkel a nap, messze még a reggel, de a hajnal már itt toporog a csűrben, eljött az etetés ideje. A karám ajtaja kinyílik, a sünök kitódulnak, csak a lombok susogása hallik meg az egymáshoz dörzsölődő tüskék zaja. Jönnek a tápra, mint a Fókusz stábja, aztán összeröffennek, tépik egymást, hullnak a tüskék, fogy a táp. A szerencsétlen gondozó behajol, hogy szétválasszon két különösen vad sündisznót, amikor a csorda hirtelen ellene fordul, s alig bírja kitépni a kezét a fogaik közül.

Persze vannak csendesebb napjaim is, amikor nem kell ennyi baromságot írnom, ilyenkor kitérdelek az erkélyre, és hallgatom, ahogy szemerkél a jelen. Észbontó felszabadulás, hogy nem kell terhes nők fegyelmezésére beálmodnom, szinte élvezem az Akácos utat - meglehetősen merészen - interpretálók kórusát, amint a Bolgárkertész utcából átlendülve megállnak az erkélyünk alatt, és arra kérik a társasház lakóit, hogy álljanak meg, ha cigányok, és húzzák annak a szép barna lánynak.

A kutyatejfélék családjába tartozó hiperkaktuszom fialni kezdett, számos hajtással áldotta meg magát, lassan olyan lesz, mint egy menóra, de tudatlanul, bár a Soros Alapítvány támogatásával P. Mobil.

Aztán lemegy a redőny, felkel a hold.

Keresztbe tett karokkal alszom, mintha hideg lenne, pedig dehogy. Front van, nagymamám halott.

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk