Para

Kovács Imre: Én

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. július 6.

Egotrip

Para-Kovács Imre

Erzsi az utolsó pillanatig kivárt, aztán kimondta a kimondhatatlant.

- Az unokahúgomat veszettség miatt kezelik a Szent Béla Kórházban. Megharapta egy sündisznó.

Mindezen történet, annak fényében, hogy létezik a Jordán mentén egy lény, akit úgy hívnak, hogy zömök versenyegér, és egész életét szirti borzokkal und rókákkal kell megosztania, már csak hab a tortán, olyan tájak és helyek vannak a világban, melyekről megemlékezni is rémes, kicsit lenni ott, aztán küldeni képeslapot.

Béla egy darabig nem reagált.

- Hülye? - kérdezte Béla, hangsúly az e-betűn. - Gondolom, hülye, de próbáljuk leképezni a helyzetet. Ment, mendegélt az erdei ösvényen, vókmenében üvöltött a Bioparaszt und Dedtramváj zenekar Láttam már, de késő című száma, aztán egy szikláról ráugrott a vad sün, és rögtön a torkának esett.

Második verzió.

A sünfarmon felkel a nap, messze még a reggel, de a hajnal már itt toporog a csűrben, eljött az etetés ideje. A karám ajtaja kinyílik, a sünök kitódulnak, csak a lombok susogása hallik meg az egymáshoz dörzsölődő tüskék zaja. Jönnek a tápra, mint a Fókusz stábja, aztán összeröffennek, tépik egymást, hullnak a tüskék, fogy a táp. A szerencsétlen gondozó behajol, hogy szétválasszon két különösen vad sündisznót, amikor a csorda hirtelen ellene fordul, s alig bírja kitépni a kezét a fogaik közül.

Persze vannak csendesebb napjaim is, amikor nem kell ennyi baromságot írnom, ilyenkor kitérdelek az erkélyre, és hallgatom, ahogy szemerkél a jelen. Észbontó felszabadulás, hogy nem kell terhes nők fegyelmezésére beálmodnom, szinte élvezem az Akácos utat - meglehetősen merészen - interpretálók kórusát, amint a Bolgárkertész utcából átlendülve megállnak az erkélyünk alatt, és arra kérik a társasház lakóit, hogy álljanak meg, ha cigányok, és húzzák annak a szép barna lánynak.

A kutyatejfélék családjába tartozó hiperkaktuszom fialni kezdett, számos hajtással áldotta meg magát, lassan olyan lesz, mint egy menóra, de tudatlanul, bár a Soros Alapítvány támogatásával P. Mobil.

Aztán lemegy a redőny, felkel a hold.

Keresztbe tett karokkal alszom, mintha hideg lenne, pedig dehogy. Front van, nagymamám halott.

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.