Film: Rossz, fiúk (Sas Tamás: Rosszfiúk)

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. május 25.

Zene

El tudják önök képzelni, hogy Robert De Niro - de jó, legyen csak Jávor Pál - egy reggelen plüsstigrisnek öltözve bohócot csinál magából egy tévéműsorban, majd este főszerepet játszik egy filmben? (És itt most nem a színész méltóságáról van szó, sokkal inkább arról, hogy ha valaki reggel Paprika Jancsi, akkor este is az, ha akarja, ha nem.) Kíváncsiak önök egy olyan műre, amelynek leghitelesebb szereplője a Vidám Színpad büféjében szocializálódott gengszterimitátor? Szívesen megnéznék, amint Fullajtár Andrea ráhajt a bronzéremre a bázakerettyei Udvaros Dorottya- hasonmásversenyen? Nos, ha minden kérdésre igennel válaszoltak, akkor feltétlenül menjenek el a Rosszfiúk című filmre, mert nem fognak csalódni.
El tudják önök képzelni, hogy Robert De Niro - de jó, legyen csak Jávor Pál - egy reggelen plüsstigrisnek öltözve bohócot csinál magából egy tévéműsorban, majd este főszerepet játszik egy filmben? (És itt most nem a színész méltóságáról van szó, sokkal inkább arról, hogy ha valaki reggel Paprika Jancsi, akkor este is az, ha akarja, ha nem.) Kíváncsiak önök egy olyan műre, amelynek leghitelesebb szereplője a Vidám Színpad büféjében szocializálódott gengszterimitátor? Szívesen megnéznék, amint Fullajtár Andrea ráhajt a bronzéremre a bázakerettyei Udvaros Dorottya- hasonmásversenyen? Nos, ha minden kérdésre igennel válaszoltak, akkor feltétlenül menjenek el a Rosszfiúk című filmre, mert nem fognak csalódni.

A Rosszfiúk érdekes alkotás, mintha az Egészséges erotika rámászott volna a Bebukottakra. Sajnos azonban szó sincs arról, hogy a két műfajból valamiféle szintézis született volna, sokkal inkább egymástól határozottan és hülyén elkülönülő betéteket látunk. Máthé Gábor például egészen parádés, amikor érző lélekkel megformál egy ideggyenge alanyi költőt, aki a férfiklimax sötét bugyraiban keresi a megigazulás módozatait, sajnos azonban a szereposztás szerint ő egy nevelőintézet igazgatója, ami azért nem ugyanaz. Stohl András ugyancsak zavarba hozott, mivel egyéb szerepeiben (leszámítva a plüsstigrist) már voltak színészre emlékeztető megnyilvánulásai, de itt sajnos elfelejtették megmondani neki, hogy a kemény csávók nem attól kemények, hogy fejhangon üvöltöznek, miközben alulról világítják őket, mialatt leginkább egy rossz fiút játszó srácra emlékeztet, aki sokkal, de sokkal jobban érezné magát A kiskakas gyémánt félkrajcárja című népszínmű címszerepében, mint ebben a minden szempontból másra szabott alakításban. A bevezetőben említett Fullajtár Andrea méltó partnere Szirtes Ági. Mindketten a Slágertévé nívóján éneklik alulírt szerepüket, és olyan hitelesek, mint Komár László a Három kívánságban.

Első alkalommal meglehetősen másnaposan néztem végig a film elejét és végét, úgyhogy rászántam magam a közepére is kicsit jobb állapotban, de még így is világos volt, melyik jelenetet kellett volna újravágni/-forgatni. Nem kétséges, hogy a nálam sokkal hivatottabb és avatottabb készítők is látták ugyanezt, de valamilyen (istenem, csak ne anyagi!) ok miatt mégis piacra dobták. Lelkük rajta, de így sajnos túlságosan nyilvánvaló, hogy a Rosszfiúk tipikusan olyan film, amivel még el kellett volna bíbelődni néhány hónapig, bár még akkor sem marná ki senki kezéből a berlini Arany Korsót.

Azért ez a film sem értékek nélküli alkotás, hiszen Rajkai Zoltán játéka Spangli, a nagyon rossz fiú szerepében kifejezetten jó, a mezőnyből messze kiemelkedik, még ha nem is hibátlan. Ugyancsak remek Szacsvay László, akinek előnyére vált a színészvezetés teljes hiánya, és így rutinból, de mégis szórakoztatóan adja önmagát. Ennyit tehát az előnyökről.

A sztori egyik szála egyébként meglehetősen eredeti. A katonaiskolából kicsapott nevelő (Stohl András) a nevelőintézeti fiatalok hátán politikai és pénzügyi hatalmat szerez egy kisvárosban. A másik történet viszont kábé annyira szellemes, mint Klausmann Viktor önálló estje, a rossz fiúk közé önhibájából bekerülő jó fiú az általános iskolai szöveggyűjteményekből köszön vissza, de ugyancsak hálás témája a venezuelai művészfilmeknek is, ráadásul a szerepre kiválasztott Bodó Viktor annyira sem emlékezetes, mint egy kedd reggeli fogmosás. Az unalmas és érdekes szálak összefonódásából születik meg ez a meglehetősen gyenge produkció. Persze a feladat nagy volt, közönségfilmet csinálni egy nevelőintézeti témából, amiben nem lehet seggbe kúrás, de mégis hitelesnek kell tűnnie, miközben a realisztikus betétek mellett szórakoztatni kellene, ám nem szabad például magyar nótákat énekelni, hiába szeretné a közönség. Nem könnyű, tényleg. Ez a kihívás azonban sajnos olyan jeleneteket szült, mint Máthé Gábor fentebb említett magánszáma vagy a dramaturgiai szempontból tarthatatlan leszámolásjelenet, amiben az éppen nem önmagát, hanem bandavezért alakító Ganxsta Zoleeval és embereivel csap össze Stohl András és rohamcsapata némi rendőri segítséggel egy szépen fényképezett albán operettfinálé keretében.

A szép fényképezés azonban jellemző az egész filmre, nem hiába készítette két nagyszerű operatőr. Jók a fények, a beállítások, és van néhány kifejezetten ihletett pillanat.

Egyszóval felemás, de inkább negatív érzések, kihagyott lehetőségek és szenvedő színészek lehangoló játéka, miközben szól a zene, Ganxsta Zolee és a Kartel előadásában, akik igazán jók, csak sajnos képtelenek megmenteni egy másfél órás filmet. Ha valamiért, hát miattuk érdemes beülni a moziba (produceri szándék), a többit pedig felejtsük el gyorsan.

Para-Kovács Imre

Rosszfiúk; színes, magyar, 1999, 101 perc; rendezte: Sas Tamás; fényképezte: Pohárnok Gergely; zene: Pierrot; szereplők: Stohl András, Szacsvay László, Fullajtár Andrea, Máthé Gábor, Rajkai Zoltán, Bodó Viktor; bemutatja a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.