Ara-Kovács Attila

Nem új keletű a konfliktus a pekingi kommunista vezetés és a Kínához 17 évvel ezelőtt visszatért Hongkong lakossága között. Idén viszont tovább fokozták az ellentéteket a megszokottnál nagyobb tüntetések és a politikán kívüli civil ellenzék által szervezett nem hivatalos referendum.

Abban reménykedni, hogy egy újra felálló iraki erő elegendő a megoldáshoz, nem biztos, hogy reális elvárás. A nemzetközi koalíció akkor számíthatna sikerre, ha szárazföldi erői is feltűnnének az ISIS által elfoglalt területen.

Olyan embert kellett kinevezni ebbe a pozícióba, akire nem hatnak az érvek, minthogy nem tárgyalni megy, hanem alkudni, mint tette a baltás gyilkos vagy Paks esetében, vagy a kazah és közel-keleti útjai során.

Az, hogy egy állam bizonyos – elsősorban anyagi – feltételek okán állampolgárságot ad bizonyos személyeknek, nem ritka eset, de a civilizált világban ezt egyedi elbírálás után szokás megtenni. Az olyan kormány, amelyik tömegesen, sőt egyértelmű üzletszerűséggel teszi ezt, nos, annak a kormánynak a renoméja a nemzetközi életben mindig nagyon rossz.

A demokratikus ellenzék csak a maga nagyon kvalitásos kultúrájában él, s e pozíció vagy lelkiállapot egyáltalán nem konvertálható meggyőző politikai sikerré. A forradalmisággal oly sokszor hírbe hozott orosz emberről mára kiderült, hogy lelkében mélységesen ellenforradalmi.

A szélsőséges szíriai erők elleni harc Aszad malmára hajtja a vizet. És ha a diktátor reálisan méri fel a helyzetet, könnyen arra a következtetésre juthat: e pillanatban nem Izrael az ellensége, inkább az iszlám radikalizmus.

Obama tallinni kijelentései erősen emlékeztetnek egy másik beszédre. Abban Churchill figyelmeztette a világot, hogy a konfrontáció folytatódik, mert Sztálin vérszemet kapott, miután Európának megmutatta a Vörös Hadsereget, és a Vörös Hadseregnek Európát.

A „magyar termékként” életünkbe betolakodó jobboldali tömegkultúra valóban nem több annál, mint amit a falusi kocsmai lét kínálni tud a közmunka számkivetettjeinek.

Az a hiábavalóság, amivel Putyin a maga birodalmi elképzeléseit kergeti, Orbán esetében nemcsak tragikus, de nevetséges is. Sikerült újra aktualizálnia a múltat: Magyarország a németek egykori „utolsó csatlósából” mára az oroszok első csatlósává vált.

Az ukrajnai konfliktus, illetve az IS ténykedése katonai kérdés, és felszámolásuk a globális hatalmak közötti megállapodás függvénye. Ám legalább ilyen fontos, hogy mi történik, amikor a harcok lezárultával az idegen zsoldosok hazatérnek.

A Hamász és az Iszlám Állam között valójában nincs nagy különbség. Mindkét szervezet alapfilozófiája a terror, fő célpontjuk nem a hadsereg, hanem a fegyvertelen civilek. Mindkettő antiszekuláris és iszlamista, mindkettő szunnita, bár az egyik jó kapcsolatokat ápol a síita Iránnal, a másik viszont ellensége annak.

Hősünk kicsit olyan, mint Berlusconi volt, s nagyon olyan, mint amilyenné Simicska kezd válni. Útja legyen példa.