Az elnök beszéde – Obama Churchill nyomdokain

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. szeptember 11.

Publicisztika

Obama tallinni kijelentései erősen emlékeztetnek egy másik beszédre. Abban Churchill figyelmeztette a világot, hogy a konfrontáció folytatódik, mert Sztálin vérszemet kapott, miután Európának megmutatta a Vörös Hadsereget, és a Vörös Hadseregnek Európát.

Barack Obama amerikai elnök szeptember 3-án, Tallinnban elmondott beszéde fölött – állapították meg sokan az elmúlt héten – a magyar média figyelme elsiklott. Ez így van, ám a helyzet ennél is rosszabb: az európai média ingerküszöbét sem érte el. Felfigyeltek rá persze a Baltikumban, de ott is csak az Oroszországgal szembeni eltökélt szándékot olvasták ki belőle – pedig a beszéd ennél sokkal átfogóbb, programadóbb jelentőségű. Igaz, nem lehet tudni, hogy a jelenlegi amerikai adminisztráció végül tartja-e magát ehhez, de ha nem tenné, Obama fellépése után azt már számon lehet kérni rajta a jövőben.

Obama kijelentései erősen emlékeztetnek egy másik, 1946. március 5-én elmondott beszédre, amely az amerikai Fultonban hangzott el. Abban a brit miniszterelnök, Winston Churchill figyelmeztette a világot – és főként az Egyesült Államokat – arra, hogy a konfrontációnak nincs vége a náci Németország kapitulációjával, mert Sztálin vérszemet kapott azt követően, hogy Európának megmutatta a Vörös Hadsereget, és a Vörös Hadseregnek megmutatta Európát. Noha Harry S. Truman amerikai elnök jelen volt Fultonban, s azt is biztosra vehetjük, hogy a brit miniszterelnök véleményét nem ott hallhatta először, Washington még jó ideig megpróbálta jobb belátásra bírni Sztálint, s különféle amerikai segélyek kilátásba helyezésével erősíteni az akkor már a Szovjetunió befolyása alatt álló népek szabadságvágyát. Washington ténylegesen csak akkor ébredt föl, miután a szovjetek felrúgták a második világháborút követő békemegállapodást, és a megszállt Kelet-Európában hatalomra juttatták a kommunistákat (1947–1948), illetve felrobbantották első nukleáris bombájukat (1949).

Most kissé más a helyzet. A balti államokat, valamint Lengyelországot és Romániát leszámítva Európa inkább folytatná az – egyébként nyilvánvalóan hiábavaló – egyezkedést Vlagyimir Putyinnal, s mintha most az amerikai elnök lenne az, aki végre kimondja: ebből elég!

Obama a beszédében mindenekelőtt azok mellett az értékek és elvek mellett tett hitet, amelyek miatt a Nyugatnak minden más eddigi társadalmi, politikai és gazdasági rendszernél sikerült versenyképesebbé válnia: a liberális demokrácia, a kapitalista gazdaság és a szolidaritás mellett. E példátlan történelmi sikert viszont most „Oroszország Ukrajna elleni agressziója fenyegeti” (Obama). E mondat tulajdonképpen szó szerinti visszhangja mindannak, ami 68 évvel ezelőtt Fultonban elhangzott.

Mi az Obama által meghirdetett stratégia, vagyis a Moszkva számára egyértelművé tett üzenet lényege?

1. Elérkeztünk arra a pontra, amikortól a Nyugat nem tévelyeghet tovább a kompromisszumok dzsungelében, s Moszkva bármilyen további lépését megtorolni kész. Ha pedig valamelyik NATO-tagországot orosz részről támadás érné, az háborút jelent.

2. Ennek érdekében az Egyesült Államok megnöveli katonai jelenlétét Kelet-Európában, leginkább a potenciális támadásnak kitett Baltikumban.

3. Fokozott védelmi készültséget rendelnek el az ennek megfelelő speciális katonai egységek felállításával, beleértve a hírszerzés intenzív megerősítését.

4. Felgyorsítják az európai nemzeti hadseregek ütőképességének növelését, és Amerika elvárja, hogy a kelet-európai nemzetek az eddigieknél nagyobb részt vállaljanak saját biztonságuk finanszírozásában.

5. Bár Ukrajna csak partnere és nem tagja a NATO-nak, az orosz agresszió miatt a Nyugat nem marad közömbös.

És hogy Putyin számára véget ért a birodalmi kalandozások kora, azt ez a szövegrész fejezi ki a leginkább: „Ma Ukrajnának szavaknál többre van szüksége. Konkrét NATO-kötelezettségvállalásokra, amelyek segítenek megerősíteni és korszerűsíteni biztonsági erőit. Más partner országoknak is több védelmi segítséget kell nyújtanunk, így Grúziának és Moldovának. Újra hangsúlyt kell, hogy kapjon az az elv, amely egyébként korábban is irányadó volt a NATO számára: azon országok előtt, amelyek teljesítik a kritériumokat és hozzájárulhatnak a szövetségesek biztonságához, a NATO-tagság ajtaja továbbra is nyitva áll.”

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.