Bem rakparti emberünk – Szijjártó Péter külügyminiszteri kinevezéséről

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. szeptember 24.

Publicisztika

Olyan embert kellett kinevezni ebbe a pozícióba, akire nem hatnak az érvek, minthogy nem tárgyalni megy, hanem alkudni, mint tette a baltás gyilkos vagy Paks esetében, vagy a kazah és közel-keleti útjai során.

Szijjártó Péter külügyminiszteri kinevezése volt a jelek szerint az igazi keserű pohár, amit a minisztériumból most száműzött „konzervatív” – nem feltétlenül, de javarészt mégis elsősorban valaha az MDF-hez kötődő – diplomatáknak, közöttük számos nagykövetnek fel kellett hajtania. Azt sem értik, hogyan következhetett ez be, azt pedig, hogy miért, már végképp nem. Az ellenzéki táborban senkivel sem találkoztam, aki elégtétellel vette volna tudomásul megaláztatásukat, de olyanokkal igen, akik maguk sem értik az események ilyetén radikális, a jobboldal egy részének megalázását hozó fordulatát.

Esküjét letette

Esküjét letette

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

Pedig semmi ok a csodálkozásra; én inkább csodálom azt a következetességet, amivel a rendszer harcol a felszínen maradásért. Egyrészt tényleg iszonyatosan nehéz túlélni az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának következményeit. Másrészt nem csekély az a globális nyomás sem, ami épp kül- és biztonságpolitikailag az Orbán-rezsimre nehezedik, pont amiatt, hogy hátat fordított szövetségeseinek, a demokratikus Európának, s egy olyan ország kegyeit keresi, amelyik lassan ismét elfoglalja jól megérdemelt helyét a Nyugat ellenségeként a nemzetközi életben.

Márpedig ha Orbán folytatni kívánja, akkor neki Szijjártóra van szüksége. Martonyi Jánosnak ezért kellett mennie, s nem azért, mert menni akart. A maga „marosvásárhelyiségével” együtt ő legfeljebb zsarolható volt, de Orbán két dolgot semmiképp sem várhatott el tőle: azt, hogy azok a diktatúrák, melyekkel a magyar kormány egy ideje barátkozni kíván, hiteles szereplőként fogadják el. És azt sem várhatta tőle, hogy fintorgás nélkül túlteljesítsen. Szijjártó viszont erre nagyon alkalmas.

Szerepének megítéléséhez tulajdonképpen az a narratíva adja meg a kódokat, melyet még 2001-ben Magyar Bálint dolgozott ki. Ennek értelmében Szijjártó nem pártkatona, hanem a maffiacsalád része, pestiesen szólva: nem „fidesznyik”, hanem „orbánnyik”. Nem a szervezettől függ, hanem annak feudálisan omnipotens főnökétől. E szerepet Martonyiról feltételezni sem lehetett, bár a volt miniszter önbecsülése legendásan apróra tudott zsugorodni. Navracsics Tibor részben talán megfelelhetett volna erre a szerepre, de egészen azért mégsem. Szijjártó viszont tökéletes.

Merthogy ahova megy, ott nem Magyarország, még csak nem is a Fidesz érdekeit fogja majd megjeleníteni, hanem – a helyi szokásokba beleillően – az Orbán képviselte autokrata erőt; eddig csak Orbán személyes megbízottja volt, most már felkent külügyminiszter. Olyan embert kellett kinevezni e pozícióba, akire nem hatnak az érvek, minthogy nem tárgyalni megy, hanem alkudni, mint tette a baltás gyilkos vagy Paks esetében, vagy a kazah és közel-keleti útjai során.

Szijjártó mindenkinél megbízhatóbb, mert nincsenek ötletei, skrupulusai. Vágyai csak a miniszterelnökhöz vannak becsatornázva, és képzeletét messze meghaladja egy olyan világ, melyben Orbán már nem tényező.

A szerző a DK külügyi kabinetvezetője.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.