Ara-Kovács Attila

Ha az „arab tavasz” igen rosszkor is jött Izraelnek, táplálva a Nyugat illúzióit az arab térség demokratizálódásával kapcsolatban, rövid távon annál hasznosabb lehet számára az „iszlám forradalom” után most kibontakozó iszlamista ellenforradalom, amely könnyen szertefoszlathat minden korábbi illúziót.

A gazdasági szemléletváltás nem baloldali vagy jobboldali, hanem – ha mindenáron ideológiát akarunk keresni hozzá, akkor a nyílt társadalmak belső mechanizmusaihoz illeszkedően – liberális kell hogy legyen. A nyugati demokráciákban nem lehet ettől elütő, unortodox vagy bármi más néven nevezett gazdasági vagy egyéb politikát csinálni eredményesen és büntetlenül.

Mohamed Murszi egyiptomi elnök beváltotta ígéretét, amiben csak legelszántabb iszlamista hívei reménykedtek: alig pár nap alatt leszámolt legádázabb ellenfelével, a hadsereggel, menesztve annak főtisztjeit.

A 80-as évek végén, amikor Kelet-Európa megtervezte szabad jövőjét, a republikánus kormányzat segítsége sorsdöntőnek bizonyult. Most ahhoz, hogy Kelet-Európa megszabadulhasson újraéledő szörnyű múltjától, a demokrata figyelem és segítség hasonlóképp nélkülözhetetlennek tűnik.

Az érdekérvényesítés békésen megfér az erősödő nacionalizmussal, mely a külföldi tőke és általában a nemzetközi befektetők, valamint a bankok ellen izgat, annak reményében, hogy az országból kiszorítva őket, a „nemzeti” vállalkozásoknak nem kell majd a konkurenciával megküzdeni, és egymaguk diktálhatják – a politikán keresztül – a feltételeket is.

A csábító anyagiakon túl van itt valami más is, ami Szafarov kezéről leoldotta a bilincset. A meghökkentően, de meg nem tévesztően hasonlatos világlátás, világszemlélet. A baltás gyilkosság utótörténetében beállt meglepő fordulatnak alighanem ez a kulcsa.

Argentína megért már jobb napokat is.

A teheráni atomprogram miatt esetleg harcba lendülő államok jól tennék, ha nem csak az urániumdúsítás felszámolásának praktikus okait vennék be a számításba, de egy új rendszer megteremtésének esélyét is.

Az unió keleti bővítését a Szovjetunió egykori befolyását visszaszerezni igyekvő Oroszország elleni gyors fellépés indokolta. Ma a kelet-európai jobboldali nacionalizmusok benntartása az EU-ban a putyini politika és stílus unión belüli diadalát jelentené, ráadásul anélkül, hogy ennek érdekében Moszkvának a kisujját is mozdítania kellene.

Bár az amerikai adminisztráció kétértelműen hallgatott minden Iránnal kapcsolatos támadási terv felröppentekor, és kitartóan ismételgette: a nukleáris fegyverkezés nem tolerálható provokáció, azért a térségi folyamatokat közelről figyelők tisztában voltak vele, hogy teljesen elképzelhetetlen egy, a perzsa állammal szembeni katonai fellépés a november 6-i amerikai elnökválasztás előtt.

Adott egy figura, aki a botrányokból él. Nem szokatlan jelenség, de szükséges hozzá a demokrácia, amivel az illető visszaélhet. És természetesen számos olyan drukker, akik nem vagy csak igen csekély mértékben tudnak kezdeni valamit önmagukkal. Akiről szó van, Julian Assange, a WikiLeaks kiötlője…

A romániai belpolitikai krízis résztvevői emelték a téteket, most már a nemzetközi nagypolitika szintjén zajlanak az események. Traian Băsescu felfüggesztett román államfő immár nem csak a baloldalt vádolja az ellene szervezett „alkotmányos puccsal”, de az események mögött az orosz titkosszolgálat mesterkedését is feltűnni véli.