Băsescu és az orosz titkosszolgálat

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. augusztus 17.

Diplomáciai jegyzet

A romániai belpolitikai krízis résztvevői emelték a téteket, most már a nemzetközi nagypolitika szintjén zajlanak az események. Traian Băsescu felfüggesztett román államfő immár nem csak a baloldalt vádolja az ellene szervezett „alkotmányos puccsal”, de az események mögött az orosz titkosszolgálat mesterkedését is feltűnni véli.

A jelek arra utalnak, hogy gyanúja egyáltalán nem megalapozatlan, bár – amint az elnöki székben eddig eltöltött nyolc év során oly gyakran történt – amit állít, azt erős csúsztatással lehet csak a valósághoz illeszteni.

A funkciójáért továbbra is kitartóan küzdő politikus a kamerák kereszttüzében néhány napja felmutatott egy, a külügyminisztérium konzuli osztálya által befogadott dokumentumot, ami egy bizonyos Alekszandr Kondjakov orosz állampolgár 2012. május 24-i vízumkérelmi igényét igazolja.

Minthogy Kondjakov a Băsescu elleni, 2007-ben indított első felfüggesztési eljárást megelőzően is Romániában járt, a politikus számára ez már elégséges volt ahhoz, hogy kijelentse: az orosz titkosszolgálat áll elmozdításának hátterében, de legalábbis az ellene szervezkedő román baloldal egyáltalán nem riad vissza együttműködni az oroszokkal.

Nos, még mielőtt Băsescuhoz hasonló egyértelmű következtetésekre jutnánk, érdemes megnézni a rendelkezésre álló dokumentumok bizonyító erejét, s összevetni azokat a konkrét tényekkel.

Hogy Kondjakov mögött az orosz titkosszolgálat vagy a Kreml politikai akaratát végrehajtó egyéb szervezetek állnának, azt nyilvánvalóan éppúgy nem tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani, mint maga a felfüggesztett elnök. Ám az efféle összefüggést – tekintve az orosz állampolgár előéletét és kapcsolódásait bizonyos szervezetekhez – valószínűsíteni azért lehet. Mi több, a titkosszolgálatoktól függetlenül is Kondjakov olyan intézményekben játszott és játszik vezető szerepet, amelyek fennen hirdetik magukról: legfőbb missziójuk visszaállítani a korábbi kapcsolatokat Oroszország és jogelődje, a volt Szovjetunióhoz egykoron tartozó országok között, továbbá erősíteni az Orosz Föderáció mai nagyhatalmi ambícióit a nemzetközi közösségben.

Közvetlenül a rendszerváltást követően létrejött egy bizonyos Orosz Társadalompolitikai Központ, melynek fő funkciója a civil szféra megerősítése volt, illetve az autonóm polgári kezdeményezések segítése. A 90-es évek közepén, nagyjából akkor, amikor Vlagyimir Putyin Szentpétervárról Moszkvába érkezett, hogy átvegye Borisz Jelcin elnök adminisztrációjának vezetését, az Orosz Társadalompolitikai Központot egy elnöki rendelet átalakította, s ezt követően már a kormány és a civil szervezetek közötti kapcsolatok fenntartásáért lett felelős, idővel pedig – amint Putyin befolyása megszilárdult – a civil szervezetek állami kontrolljáért. Ekkor került a szervezet menedzsmentjébe Alekszandr Kondjakov, aki a nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatói posztot töltötte be.

Amint Oroszországban a civil szervezetek helyzete egyre lehetetlenebbé vált, s mindinkább felerősödött a kormányzati közvetlen (elnyomó) befolyás, Kondjakov szerepe felértékelődött, hisz az intézmény egyre inkább a nemzetközi kapcsolatokban igyekezett magát hasznossá tenni, elemzéseivel és szakértői révén segíteni azokat a törekvéseket, amelyek az Orosz Föderáció céljait segítették. Kondjakov ekkor került a moldáviai orosz ellenzék vezetője, majd későbbi államfő, Vlagyimir Voronyin közelébe is, annak egyik főtanácsadójaként.

Kondjakov neve azonban nem csak itt merült fel az elmúlt két évtized során, sőt utóbb leginkább a NOVOCOM nevű tanácsadói (PR) cég kapcsán emlegetik; annak 1991-es alapítása óta ő tölti be a főigazgatói posztot.

A NOVOCOM is érdekesen indult; először az oroszországi Demokratikus Reformokért Mozgalmat támogatta, s igyekezett politikai arculatot teremteni azon szervezetek számára, amelyek a Nyugattal történő kiegyezés, majd szoros együttműködés mellett kötelezték el magukat, a liberális demokrácia győzelmét vizionálva Oroszországban is. Ekkor még tanácsadóként léptek fel Bill Clinton választási kampányában, majd a demokrata elnök külpolitikai stratégiájának kialakításában, legalábbis ami az amerikai–orosz relációt illeti. Később a NOVOCOM sem kerülhette el az Orosz Társadalompolitikai Központ sorsához hasonló fordulatokat, mára pedig olyan agytrösztté vált, amely – belpolitikailag – Putyin centralizációs törekvéseihez szolgáltat PR-anyagokat, külpolitikailag pedig az orosz terjeszkedés, s elsősorban az abban központi szerepet betöltő energiapolitika számára ír stratégiákat, teremt gazdasági és politikai kapcsolatokat. Kondjakov jelenleg Putyin mellet főtanácsadói szerepet is betölt.

Feltételezhető, hogy a román belső (SRI), valamint a külső hírszerzés (SIE) jó ideje figyeli Alekszandr Kondjakov mozgását, jól tudhatják tehát azt, amit immáron a román sajtó is megírt: nem csak 2007-ben, majd most 2012-ben, Băsescu vesszőfutásaikor járt az országban az orosz férfi, hanem igen gyakran megfordul ott máskor is. A részletekkel elsősorban a felfüggesztett elnök lehet a leginkább tisztában, hisz mind az SRI vezetőjét, George-Cristian Maiort, mind pedig az SIE igazgatóját, Teodor Meleşcanut ő választotta ki a bennfentes pozíciókra, s továbbra is bizalmasainak számítanak, annak dacára, hogy mindkettőt halálos politikai ellenfeleitől csábította át: Maiort a szociáldemokratáktól, akiknek szenátora volt a felsőházban, Meleşcanut pedig egyenesen a Nemzeti Liberális Párt alelnöki pozíciójából. Băsescu jól tudhatja, hogy az oroszok alighanem messzebb tekintenek, az ő eltávolítása e tekintetben ötödrangú kérdés. Igazi céljuk minél nagyobb befolyást szerezni a stratégiai román gazdasági ágazatokban. Kondjakov számos bukaresti útja épp azzal az élénk figyelemmel magyarázható, amivel Moszkva az ottani energetikai ipart szemléli. És elsősorban ez veszélyezteti a román szuverenitást, nem pedig a felfüggesztési cirkuszok végkimenetele. Kondjakov kapcsolataival nem csak a román elhárítás, de a sajtó is igencsak tisztában van. A bukaresti B1 tévé publikálta először, hogy a NOVOCOM romániai partnere egy igen fontos, ipari felszereléseket gyártó erdélyi cég, az UNIO, mely több bányaipari vállalkozást, a petrozsényi CNH-t, a Târgu Jiu-i SNLO-t, a rovinari és turceni energetikai komplexumot, valamint a Hidroelectrica nevű országos vállalatot látja el megfelelő műszaki cikkekkel.

Persze érthető, miért is jelent meg Băsescu hivatkozásaiban argumentumként egyfajta nemzetközi összeesküvés: az idő múlásával a román kormány által elkövetett súlyos hibák és jogi balfogások mellett az európai kancelláriákban Băsescu eddigi politikai manővereit, elnöki múltját is egyre több kritika éri. Mi több, a nemzetközi sajtóban mérvadó és hiteles – a baloldalhoz egyáltalán nem köthető – személyiségek vádolják nap mint nap a felfüggesztett elnököt olyan súlyos jogsértésekkel, amelyek a mai romániai demokratikus deficit egyértelmű, sőt egyedüli forrásai. Băsescu számára tehát már nem elég – sőt egyre kevésbé hatékony – önvédelem az „antidemokratikus baloldalra” hivatkozva maga mögé szólítani jobboldali párttársait és az európai demokratákat, több kell ennél, még akkor is, ha vállalakozása kockázatos.

Az orosz veszély ugyanis létezik. Ám e veszély súlyát és komolyságát úgy lehet a leginkább bagatellizálni, ha a mögöttes szándékokat és a nyilvánvaló következményeket a napi politika szintjére szállítja le valaki. Ahogy azt a felfüggesztett államfő is teszi, akinek módjában állt volna Kondjakov és ipari-titkosszolgálati hálózatának felszámolására utasítani a hírszerzést és az elhárítást: nyolc éve volt hozzá. De ezt a jelek szerint sohasem kezdeményezte. Megelégedett azzal, hogy – legalábbis az őt támogató sajtó szerint – „fékezte” romániai térnyerésüket. Ha tett ilyet egyáltalán…

Neked ajánljuk