Sisso

Március 21-én Szőcs Géza, a Nefmi államtitkára váratlanul információkat szolgáltatott a parlamentben a Trafó Kortárs Művészetek Háza további sorsáról, és megemlítette, hogy Markó Ivánnak és Bozsik Yvette-nek szánják a nemzetközi hírű befogadószínházat. Eddig annyit lehetett tudni, hogy a Trafót fenntartója, a Fővárosi Önkormányzat összevonná a Petőfi Csarnokkal, aztán újabb híresztelések szerint a Budapesti Operettszínházzal és néhány más intézménnyel együtt átadnák az államnak - így az intézmények élére pályázni sem kell, elég a kinevezés. Biztosan semmit sem tudni még, de a szakma képviselői egymásnak estek. Bozsik Yvette-et kérdeztük arról, hogy mit szól mindehhez.

Az amúgy radikális koreográfusként ismert Bozsik Yvette Stravinsky-mániája és a balett iránti elkötelezettsége nyílt titok a táncrajongó közönség előtt. Az orosz zeneszerző több művére készített már balettalapú koreográfiát: a Tavaszi áldozatra egy varázslatosat, a Petruska és Pulcinellára egy gyerekeknek is emészthető tragikomikus verziót, 2009-ben pedig a Menyegzőre egy igazán megrázó darabot, amely a női-férfi szerepeket, a választás tragikus véglegességét hangsúlyozta (az utóbbi Lábán Rudolf-díjas lett).

című darabját mutatta be a hétvégén a Forte társulat A Képek Ideje - Temps d'Images fesztivál keretében. Nem volt csalódás, az egyik legradikálisabb brit kortárs tánccsapat, az egykori DV8 Company alapítójának mozgalmas koreográfiája és rendezése - bár mi tagadás, terjengős volt egy kicsit.

Takács Gábor a színházi nevelési programokkal foglalkozó Káva Kulturális Műhely szakmai vezetője. A Krétakörrel és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesülettel közösen hozták létre tavaly az Új Néző nev közösségi színházi projektet. Céljuk az volt, hogy vidéki településeken olyan előadásokat hozzanak létre, amelyek a helyi problémákra reflektálnak a nézők aktív részvételével. A program eredményeit a Műcsarnokban mutatták be január végén - ott beszélgettünk.

Cinématique című új darabjával a Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál keretében lesz látható február 4-től 6-ig a Trafóban. A különleges tereket színpadra varázsoló, virtuális és valódi labdákkal zsonglőrködő művész és informatikus 2004-ben tűnt fel a cirkuszi tehetségeket bemutató Jeunes Talents Cirque programban. Azóta járja a világot előadásaival és installációival, amelyekben egybefonódik a színpadi előadó-művészet és az informatika, illetve a digitális művészet. A Fausses notes et chutes de balles (Hamis hangok és labdapotyogás), a Convergence 1.0 (Konvergencia 1.0) és a reTime után a Cinématique a negyedik önálló munkája a saját társulatával. Párizsban hívtuk fel még az ideérkezése előtt.

Budapest egyik legjelentősebb kortárs művészeti befogadó központja, a Trafó műsorán a kortárs táncelőadásokon kívül egyre több független színházi előadás is szerepel. Szabó György igazgatót a dunaPart - Kortárs Előadó-művészeti Platform apropóján erről is kérdeztük.

Színész, filmkészítő, színházi pedagógus, valamint a roma fiatalok integrációját segítő színházi társulat, a Karaván Művészeti Alapítvány motorja is. Tavaly volt tíz éve, hogy elindult a Karaván mint nonprofit színházi stúdió és előadásokat létrehozó, állandó játszóhellyel nem rendelkező műhely. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

A világhírű Cirque du Soleil cirkuszkonglomerátum ismét fővárosunkba látogat egyik legrégebbi és legsikeresebb előadásával. A Saltimbanco című show egyetlen magyar artistája Boi Gergely. A cirkuszművész 2004 óta dolgozik a produkcióban - Budapesten lép fel utoljára.

1997-ben diplomát szerzett a Képzőművészeti Egyetemen, miközben már a zenéléssel is komolyan foglalkozott a 91-ben alapított, azóta szép lassan hazai sztárcsapattá vált Quimbyben. Újabban sok mindent csinál: dalszövegeket ír, zenét szerez, hangoskönyveket készít, gyerekeknek tart művészeti foglalkozást, szövegírást tanít, és különféle zenei produkciókban vesz részt előadóként. Idén nyáron a sok fesztiválkoncert mellett festőként is megmutatja magát.

A fizikai színház nem új találmány, legalább annyira létező kategória, mint az extrém sport. Az angol physical theatre kifejezés azt a test fölötti uralomra épülő mozgásszínházat jelenti, amely időnként háttérbe szoríthatja akár a rendezést is. Horváth Csaba már sikeres koreográfus volt (Közép-Európa Táncszínház, alkalmazott koreográfusi munkák itthon és külföldön, saját darabok), amikor Fortedanse (azóta szimplán Forte) nevű társulatával új, ebbe a kategóriába sorolható színházi kísérletekbe kezdett. A tavasz ébredése című, 2007-es, nagy sikerű debreceni előadásuk óta kaptak hideget-meleget, míg az idei, Figyeljük csöndben a mozgását címmel ellátott, Beckett írásai (", azok a szép napok! és Godot-ra várva) alapján készített darabjukkal sikeressé nyilváníthatták a kísérletet. Horváth Csaba koreográfussal, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tavaly indult fizikai színházi rendező-koreográfus szakának osztályvezető tanárával ennek apropóján beszélgettünk. Sisso

Farkas Róbert ötéves korában kezdett hegedülni, majd tizenévesen került be a 100 Tagú Cigányzenekarba, ahol rövid idő alatt vezető prímás lett. Bejárta a világot, majd huszonévesen elvégezte a Zeneakadémiát. A hazai alternatív zenével később került kapcsolatba, majd megalapította a Budapest Bár formációt, amely a régi kávéházi cigányzenekarokat idézi, és a hazai popzene sztárjai éneklik benne a harmincas-negyvenes évek magyar slágereit. Szűcs Krisztián a másik oldalról érkezett a már többszörös aranylemezes produkcióba: popzenész, a Heaven Street Seven és újabban a The Twist frontembere. Kettőjüket kérdeztük az együttműködésről.

A brazil Membros Company hiphop-táncelőadása szociális és politikai anziksz, szeretettel és hittel Dél-Amerikából. Zenés-táncos üzenet a távoli, egzotikus világból, amely a napfényes szegénységről, erőszakról és szegregációról tudósít, s ehhez az érintett fiatalokhoz legközelebb álló mozgásrendszert, az utcai táncot használja eszközül.