Sisso

Az Árvai György képzőművész, díszlettervező nevéhez köthető csapat a Kádár-kor utolsó évtizedeinek meghatározó ellenkulturális jelenségeként tűnt fel 1984-ben.

A Független Színház Magyarország (FüSzi) évad­indító előadása az 1782-es nyúzóvölgyi vérengzésnek állít emléket, a cigányok kivégzését kamaraszínházi formában dolgozva fel.

A kamaraoperát Porogi Dorka rendezésében olasz nyelven, magyar felirattal mutatták be Novák Eszter és Selmeczi György osztályának végzősei, a Színház- és Filmművészeti Egyetem „államosítás” előtti időszakának utolsó mohikánjai.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) új előadása a sebesség, a tiszta tánc és a jelenünk őrültségének jegyé­ben született.

A táncos-koreográfus és néhány kollégájának (színészek, táncosok és drámapedagógusok) előadását egy, a Covid alatt nyitott átmeneti gyerekotthonban végzett munka ihlette.

A hazai roma színházi reprezentáció erős bázisa, a Nyári Oszkár vezette Karaván Színház két éve volt 20 éves, de a Covid miatt nem tudtak ünnepelni.

A kortárs táncot és a stand-upot keresztező sorozatot indított az Aulea Alapítvány; ismert előadókat láthatunk közéleti, társadalmi problémákra reflektálni a 10–15 perces jelenetekben, akik közben táncolni, nevettetni sem szégyellenek.

A Szívhangok alkotóközösség a roma civil szervezetek, színházi szakemberek és társadalomkutatók kezdeményezésére létrejött Sajátszínház Produkcióból alakult, és négy éve az Éljen soká Regina! című előadással mutatkozott be a Trafóban.

„Szindikális operettgálát” tartott Urbán András megújult, fiatalított társulata Szabadkán.