tánc - Nigel Charnock Revolution

  • Sisso
  • 2011. február 24.

Zene

című darabját mutatta be a hétvégén a Forte társulat A Képek Ideje - Temps d'Images fesztivál keretében. Nem volt csalódás, az egyik legradikálisabb brit kortárs tánccsapat, az egykori DV8 Company alapítójának mozgalmas koreográfiája és rendezése - bár mi tagadás, terjengős volt egy kicsit.
címû darabját mutatta be a hétvégén a Forte társulat A Képek Ideje - Temps d'Images fesztivál keretében. Nem volt csalódás, az egyik legradikálisabb brit kortárs tánccsapat, az egykori DV8 Company alapítójának mozgalmas koreográfiája és rendezése - bár mi tagadás, terjengõs volt egy kicsit. A szerelem-élet-halál tengelyén épül fel e meglehetõsen konfrontatív és a kortárs tánc punkjára jellemzõen provokatív elõadás. Zene (a magyar népzenétõl a technóig), tánc és szöveg váltja benne egymást a különbözõ egyéni és kollektív forradalmak történetei során. A géppuskalövések nyomán támadt rángatózásokból is vibráló, repetitív mozgássor jön létre - és itt még arra gondolunk, hogy ötvenhatról lesz szó, s a brit nemzeti csoda megmutatja nekünk, hogy õ mit is gondol errõl. De aztán hirtelen egy törtütemes diszkóban találjuk magunkat. Nem romantikus megemlékezés ez hát, hanem inkább afféle antropológiai tanmese szórakoztató musicalbe foglalva: a paradigmaváltások és az egyén forradalmának bemutatója - slágerekkel. A szerelemrõl, párkapcsolatokról szóló monokomédiák töredékes párbeszédekkel kerülnek elénk: a Barbi és Ken bábjelenet a legviccesebb, a József Attila-verssorokra eltáncolt drámák pedig a legszomorúbbak ezek közül. Közben egyáltalán nem furcsa, hogy az angol fordítások alapján nem Petõfit, a forradalom költõjét választotta a forradalomról szóló darabhoz az alkotó bohóc, aki semmit nem vesz komolyan - önmagát a legkevésbé, és pontosan ez az ironikus önreflexió teszi könnyebbé a darabot.

A közönség azért nem ússza meg inzultus nélkül, de csak a fülébe énekelnek, meg beszélnek hozzá. A Forte társulat színészei és néhány más, a csapatmunkába az elõzetes workshopok során beválogatott táncos alaposan elsajátította a Charnock-féle elméletet, ami arról szól, hogy légy önmagad akkor is, amikor bemész a színpadra. A totális színház itt kezdõdik, ezzel a felszabadultsággal és könnyedséggel.

Trafó, február 18.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.