Mire tapsra lendülne a közönség tenyere, a látványos koreográfia rendre a darabjaira hull, a ritmust pedig csak a lemezjátszó recsegése szolgáltatja a profi tört ritmusok vagy a nemzeti rap erõfitogtató futamai helyett. Vadromantikától, karneválos ujjongástól, az energikus hiphoptánc hivalkodó kunsztjaitól is mentes az elõadás. Egyszerû fehér házfal a háttér, szárítókötél, gyertya, sivár hátsóudvar a díszlet, maximum a fények "öltöztetik" az elõadást, amelyben egy nõ és öt férfi táncos sportos utcai öltözékben meséli el, hogy nincs szebb jövõ. Ámulatba ejtõ a lendület és a táncosok képességei, de egy pillanatig sem érezhetjük magunkat repetitív unalomba forduló táncpárbajon. A szereplõk fullkontakt akciói a bandaháborúk és a családon belüli erõszak sokkoló jeleneteit, a kábítószertõl elfajzott élet szomorú képeit mutatják fel. Meglehetõsen színes világ ez mégis, mozgásban lévõ, sokrétegû. Taís Vieira koreográfus, valamint Paulo Azevedo rendezõ erre alapított társulatot. Maguk köré gyûjtötték a különbözõ hátterû fiatal táncosokat, finomították a mozdulataikat, lekottázták a rejtett társadalmi dinamikákat, és ebbõl építettek templomot. A lázas vitustánc, a töredezetten egymásra épülõ szinkronmozgások, a dramatizált duettek lettek a zsoltáraik. A megvilágosodásra éhes sötét falak közé vetõdõ fényfolyosók, a por formájú kábítószert felelevenítõ szûk fénycsíkok erõsítik a narkotikus drámát, élesítik a társadalmi látleletet. A brutális tánc itt a brutalitás elleni könyörgés, a demonstráció ékes eszköze lett. Trafó, május 20. *****
Figyelmébe ajánljuk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
- narancs.hu
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
- SzSz
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
- - bzs -
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
- - turcsányi -
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.