"12 év zsonglőrködés, 20 év programozás" - Adrien Mondot cirkuszművész

  • Sisso
  • 2011. január 27.

Film

Cinématique című új darabjával a Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál keretében lesz látható február 4-től 6-ig a Trafóban. A különleges tereket színpadra varázsoló, virtuális és valódi labdákkal zsonglőrködő művész és informatikus 2004-ben tűnt fel a cirkuszi tehetségeket bemutató Jeunes Talents Cirque programban. Azóta járja a világot előadásaival és installációival, amelyekben egybefonódik a színpadi előadó-művészet és az informatika, illetve a digitális művészet. A Fausses notes et chutes de balles (Hamis hangok és labdapotyogás), a Convergence 1.0 (Konvergencia 1.0) és a reTime után a Cinématique a negyedik önálló munkája a saját társulatával. Párizsban hívtuk fel még az ideérkezése előtt.

Cinématique című új darabjával a Képek Ideje - Temps d'Images Fesztivál keretében lesz látható február 4-től 6-ig a Trafóban. A különleges tereket színpadra varázsoló, virtuális és valódi labdákkal zsonglőrködő művész és informatikus 2004-ben tűnt fel a cirkuszi tehetségeket bemutató Jeunes Talents Cirque programban. Azóta járja a világot előadásaival és installációival, amelyekben egybefonódik a színpadi előadó-művészet és az informatika, illetve a digitális művészet. A Fausses notes et chutes de balles (Hamis hangok és labdapotyogás), a Convergence 1.0 (Konvergencia 1.0) és a reTime után a Cinématique a negyedik önálló munkája a saját társulatával. Párizsban hívtuk fel még az ideérkezése előtt.

*

Magyar Narancs: Kapcsolódik valamiképpen a művészeted a hagyományos cirkuszművészethez?

Adrien Mondot: Nem. Sem a családban nem volt cirkuszművész, se artistaképzőbe nem jártam. A Franciaországban már több mint tíz éve jelen lévő és virágzó új cirkuszművészethez kapcsolódnak a munkáim. Szerteágazó és színes új műfaj ez, amelybe az én sajátos munkáim is beleférnek. A mozgás esztétikája és a digitális művészet összekapcsolása érdekel.

MN: A tiszta esztétika és a technika összeadódásából milyen műfaj jön létre?

AM: Nem mondanám tiszta esztétikának... Nemcsak a mozdulatok nehézsége, hanem a közönségben kiváltott érzelem is fontos. A digitális technika egy eszköz számomra, amit már régóta használok: nagyszerű dolog az új látványvilágok felfedezéséhez.

MN: Mióta zsonglőrködsz?

AM: Fejlesztőmérnök voltam, és az egyetem alatt tanulás közben gyakoroltam a zsonglőrködést. Aztán előadóművész lettem. Ma csak ezzel foglalkozom, de még most is írok szoftvereket az előadásokhoz.

MN: Miből indulnak ki az előadásaid?

AM: Tulajdonképpen eMotionnek hívjuk ezt a műfajt, aminek az alapja az, ahogyan a dolgok a való életben mozognak. Ez lehetővé teszi, hogy a virtuális tárgyak mozgását a színpadon a mi mozgásunkhoz igazítsuk. Így született meg a Cinématique is.

MN: Hogy fest a munkafolyamat egy előadásod összeállításánál?

AM: A látványvilágot információs videóval ötvözzük, hogy egy új, felfedezésre váró világot teremtsek. A hagyományos mozgásokat, illetve mozdulatokat vegyítjük ezekkel az új technikákkal. Így jön létre a "tradicionális" újzsonglőrködés.

MN: Honnan merítesz ötleteket?

AM: Leginkább a képzőművészetből, de a zene is érdekel. Az előadások zenéjét Christophe Sartori és Laurent Buisson, két francia zenész írta. Kivéve az első darabét, amit egy kanadai csoport, a Godspeed You! Black Emperor szerzett: az afféle monumentális, progreszszív posztrock. Nagyon tetszik a zene energiája és a mozgás rockosabb stílusa.

MN: Mennyi gyakorlat, illetve gyakorlás van a munkáid mögött?

AM: 12 év zsonglőrködés és 20 év programozás. A zsonglőrködés tényleg csak hobbim volt - egyedül, magamban gyakoroltam.

MN: Hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a kettő?

AM: A zsonglőrködés nagyon nehéz, sőt sok dolog lehetetlennek tűnik benne. Mivel az emberek mindig vágynak a lehetetlenre, olyan programokat kezdtem írni, amik megteremtik a lehetetlen megvalósításának illúzióját.

MN: Azt is látod magad előtt képszerűen, ahogy a számítógépes rendszer működik, vagy ahogy egy általad írt program mozog?

AM: Hát, ez érdekes kérdés. A program olyan, mint egy érzékelő központ, ami a színpadról jövő különböző információkat használja fel. A programozó által meghatározott szabályok, a gravitáció, a súrlódás szerint lép interakcióba ezekkel az információkkal és virtuális tárgyakkal. Nagyon fizikai és matematikai alapú az egész.

MN: Az új darabban hogyan ölt testet mindez?

AM: Az utazás virtuális tájakon keresztül vezet benne - a sima felületre vetített vonalakból, pontokból, betűkből komponált költői terek körülölelik a testeket, rásimulnak a gesztusokra. A többit elvégzi a képzelet: a testeken átsejlő fények és a mozdulatok a szabadságról, a vágyakról, a bennünk rejlő végtelenről mesélnek. A Cinématique táncon és koreográfián alapul. A mozgás az alapja, a valódi, valamint a virtuális tárgyak és testek mozgása. Egy absztrakt utazást akartam létrehozni ezzel az előadással, ami mindenkit ráébreszt a képzelet erejére. A vetített motívumokkal és gesztusokkal az álomvilágot idézzük meg. A bennünk rejlő vágyakról szól a darab, és szerintem olyan, mint valami keverék Mijazaki, Kubrick és Lynch filmjeiből. A 2001 - Ûrodüsszeia absztrakt jeleneteire kell gondolni például, amik túl vannak a fizikán.

MN: Elég sokat utaztok szerte a világban. Látsz különbséget a befogadók reakcióiban?

MA: Persze. Nagy különbség van abban, ahogyan a különböző kultúrákban elmondanak egy történetet, és hogy mennyire tekintik fontosnak az álmokat.

Neked ajánljuk