Tompa Andrea

Schilling Árpád előadása, a Lúzer az egyetlen lehetséges és igen termékenynek bizonyuló utat választja: saját történetét, testét és életútját viszi színre, teatralizálja és politizálja. A kettőt együtt. Sőt, a folyamatos és önironikus önszínrevitel minden direkt állítást nyomban megkérdőjelez, és szempontot vált.

Költő és drámaíró, több amerikai egyetem vendégtanára, dramaturg és művészeti vezető a kolozsvári színházban, ahol júniusban tartották darabja bemutatóját. Már csak ezekről is bőven lett volna mit kérdezni, de beszélgetésünk végül nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük.

Július elején léptek életbe az orosz nyelvtörvény kiegészítő rendelkezései, amelyek nemcsak az obszcén kifejezéseket és a pornográfnak tartott jeleneteket száműzik a színpadról és a filmvászonról, de a kártékony idegen szavaktól és a negatív érzelmektől is védik a lakosságot.

Nincs az a fércmű, aminek ne volnának rajongói - szokták mondani, és az ember elcsodálkozik, hogy a Globe Színháznak világszerte, de főleg otthonában mennyi nézője van. Nyilván az "eredetivel" való mágikus érintkezés vágya hajtja a Globe épületébe vagy turnézó előadásaira azokat, akik egyébként nem feltétlenül járnak színházba.

Nehéz jobb színészeket elképzelni egy első rendezéshez; ők - Börcsök Enikő, Rába Roland, Szabó Kimmel Tamás, Stork Natasa, Ötvös András és a kiválóan táncoló-éneklő Szabó Emília - szinte mindent képesek megsegíteni.

A 30-as években még a film másolta a színházi sikereket: amit díjazott a közönség a színházban, gyorsan filmre került, ilyen darabokkal tudta a film saját népszerűségét növelni. Ez már a 20. század végére fordítva van; a közelmúlt Broadway-sikereinek zöme filmadaptáció, s a valaha készült legdrágább színházi előadás is a Pókember. Jelentős része ezeknek a daraboknak zenés, de nem csak musical.

Sok minden, ami a későbbi Csehovban benne van, már itt felvillan: a magát be nem teljesítő tehetség, a nemzedékek közti szakadékok, a nő-férfi viszonyok kietlensége, a vagyoni széthullás és kiszolgáltatottság, a tehetetlenség témája, a jövő hamis reményei.

A Füge által szervezett TITÁNium Színházi Szemle nagy lehetőség a fiatal alkotók számára; a független színházak szűkülő világában kínál rendes tereket, próbalehetőségeket. Még a kudarcos próbálkozásoknak is van értelme, tanulsága; ilyen kudarcok nélkül sosem tehető próbára az alkotóerő. A STEREO Akt produkciós műhely előadása, Boross Martin rendezése, a Felülről az ibolyát ezen a pályázaton nyerte el a Trafó díját.

Mivel a Pécsi Országos Színházi Találkozónak nincsenek lefektetett, közösen kidolgozott elvei, és sosem folyt szélesebb társadalmi egyeztetés és szakmai vita arról, hogy kinek szól, milyen céljai vannak, így a mindenkori válogatóra van bízva, miként alakítja a műsort. Idén - június 5. és 14. között - tartalmas, értelmes műsor kínálkozik, melyet a kritikus-szerkesztő Sándor L. István és Császár Angéla színész válogatott. Tökéletes egyensúlyt tartanak: 4 budapesti, 4 vidéki, 3 határon túli, 2 független darab. Nem tendenciákat, műhelyeket vagy alkotókat emelnek ki, hanem tényleg szemléznek.

Unalma termékeny. "Egy darab a múlt csapásairól, könnyel és vérrel írva", szól az alcím. Aztán se könny, se vér, csak mozdulatlanság, a színpadi történések hiánya, ami átadja a nézőnek a belső cselekvést, reflektálást. És ami elviselhetetlenül hétköznapinak és természetesnek tűnik a színpadon, elkezd hasonlítani valamire, amit úgy hívunk: élet. És nem úgy, hogy színház. Pedig meglehetősen teátrális.

A két versengő, egymást kiegészítő, de egymással hadban álló nőt, a fogoly skót királynőt és az uralkodó angolt egy térbe zárja az előadás. Szimbolikusan és fizikailag is.

Radikális adaptációiról vált ismertté dramaturgként. Harmadik rendezésénél tart, de most dolgozik először nagyszínpadon, klasszikus szöveggel. Az Örkény Színház tagjával a Stuart Mária bemutatója előtt beszélgettünk.