Színház

Schiller: Stuart Mária

  • Tompa Andrea
  • 2014. június 22.

Színház

A két versengő, egymást kiegészítő, de egymással hadban álló nőt, a fogoly skót királynőt és az uralkodó angolt egy térbe zárja az előadás. Szimbolikusan és fizikailag is.

Mintha a másik iránti megvetés, irigység, düh és pusztító gyűlölet olyan fogság volna mindenki számára, amiből nem lehet kilépni. Mindketten beszűkült tudatállapotban vergődnek, ezt a szűkséget fogalmazza az előadás tágas képekben, gazdag térben, egyedülálló fényvilágban (tér: Kálmán Eszter).

Az előadás nemcsak színházilag, egyedi teatralitásával, de szellemileg-gondolatilag is rendkívül gazdag, felkavaró és mégis közvetlen, játékos. Örökidejű és véresen mai, hiszen egyik nagy kérdése, hogy a gyűlölettel minek kéne szembeállnia, hogyan kell rá válaszolni. Mert ez a Stuart a gyűlölet önpusztító erejéről beszél. Intelligensen gondolkodik a nőkről - és számos nő van a darabban, nemcsak a hatalom alakítói, de szolgálói is, ugyanakkor mégis posztfeminista állításokat tesz a nemek feletti emberiről.

Erzsébetnek a saját hatalma a börtön, ahonnan nem tud kilépni, bár királyi "rezidenciája" mintha a világ urává avatná (talán Hitler Alpokra néző Sasfészke ihlette a súlyos képeket), Máriának a saját dühe, kevélysége fogságának oka. Közös téren kellene osztozniuk. Fojtó bergmani összezártság, egymástól való függés, teljes szabadsághiány.

Bergmani a két főszereplővel való nézői kapcsolatunk is: a rendező állandó, feszült "közelieket" teremt a két hatalmas erejű színésznővel, Szandtner Annával és Hámori Gabriellával. Arcuk meztelen, kiszolgáltatott. A démonok itt ki-be sétálnak, mert Gáspár Ildikó rendező finom színházi eszközei a láthatatlant is láthatóvá teszik, a lélek legbelső, a hatalom legtitkosabb, kiismerhetetlen folyamatait, az értelmezhetetlen királyi hangsúlyokat. Az előadás, miközben lefegyverzően mesél egy történetet, folyamatos figyelmeztetés, ébrentartás, tanulás az emberiről.

Örkény Színház, május 17.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.