MaNcs 37. évf. 38. sz. (2025-09-17)
Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.
Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.
„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)
A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke, a NATO déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
Látszólag csak a párt megmaradt szimpatizánsai hiszik el, hogy van jövője a vezetőváltáson átesett DK-nak. Azzal viszont még az optimisták is egyetértenek, hogy komoly hibák következménye a jelenlegi helyzetük.
Vesztesei is vannak az ellenzéki vezetésű hódmezővásárhelyi önkormányzat által meghirdetett korrupciómentes működésnek és a nyílt versenynek. A helyi vállalkozások azonban látványosan segítik a várost, ahol a buszközlekedésben, a nyilvános WC-ben és a cukrászsüteményben is van politika.
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Hazal Németországban született török lány, éppen nagykorú lesz.
A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
A Kossuth-díjas szopránnal A zene mindenkié elnevezésű nyári országjárásról, a nevét viselő Operaakadémiáról, valamint közösségi és társadalmi szerepvállalásáról beszélgettünk.
A MÁV Szimfonikus Zenekar szeptember 26-án ünnepli fennállásának 80. évfordulóját, amelynek művészeti vezetését Farkas Róbert a pandémia kellős közepén vállalta el. Miért csavarta el a fejét a német kultúra? Hol van az üvegplafon a német operaházakban?
A nyáron jelent meg a zenekar hetedik nagylemeze, az Elég, amelyen egymást érik az erős politikai utalások. A jövőre húszéves együttes énekesével és gitárosával tiltólistákról, „mocskos fideszezésről”, valamint a tagok mellékprojektjeiről is beszélgettünk.
A vidéken élők általában a nagyváros nyüzsgése felé gravitálnának, míg a metropoliszban robotolók a csendes vidéki idillre vágynak – legalábbis a filmekben.
Nincs még egy opera, amelynek annyi metafizikai komolyságot tulajdonítanának, mint a Don Giovanni.
A történet főszereplője az 55 éves kiöregedett brazil szappanoperasztár, Juan Sanchez de la Rosa.
A nagy Mozart mellett Antonio Rosetti és Josef Antonín Štěpán zenéje minden félelmünk ellenére nem marginalitásként jelent meg.
Megbonthatatlan egységnek tűnt a Big Thief az elmúlt évtizedben.
A múlt század hatvanas éveire annyira legalábbis rendeződni látszottak a dolgok Amerikában, hogy filmkészítők szórakoztatási csoportja a homlokára csaphasson.
A hamarosan 80 éves Neil Young volt az idei Glastonbury Festival egyik headlinere.
Az eddig tévésorozatokat és rövidfilmeket rendező Victoria Musiedlak szép és csendes filmje az odavetettségről szól.
Raszkolnyikov közönséges és rendkívüli emberekre osztotta a társadalmat.
Korábban nem látott bírságtételekkel próbálják egyes önkormányzatok kordában tartani a bérrolleres cégeket. Van, ahol a bírság sokszorosa a szerződésben rögzített díjfizetésnek, máshol viszont mintha hímes tojásként bánnának a szolgáltatókkal.
Magas oszlopról tekint le ránk a vízivárosi Mária tér névadója.
