Gadó János

Hol volt a híres izraeli titkosszolgálat és a hadsereg? Miért ad támogatást Európa a Palesztin Hatóságnak? Mihez kezd Izrael az után, ha a célját elérte?

Meglehetősen gazdag családban nevelkedtem. Igaz, hogy anyámnak hó vége előtt rendszerint elfogyott a fizetése, nagyanyám meg a családi ezüst megmaradt törmelékeit adogatta el, és néha ötven, száz forinton veszekedtek. De a másikfajta gazdagság, a szellemi - szüleim, nagyszüleim türelmes, inspiráló magyarázata a világ dolgairól; apám több ezer könyve; a minta, hogy a felmenők általában két-három idegen nyelven beszélnek - mindez érintetlen maradt.

Az előző holokausztot azért kell letagadni, hogy el lehessen követni az újabbat - nagyjából így összegezhetők az Izrael eltörlését szorgalmazó és atombombát barkácsoló iráni elnök törekvései.

van -, a következő események előzték meg. Egy ismert Hamasz-vezető meggyilkolása (ezt a házára helikopterrel kilőtt rakétával végezte el az izraeli hadsereg), Ariel Saron izraeli miniszterelnök bejelentése, miszerint egy hét erőszakmentességért cserébe hajlandó tárgyalni a palesztin állam létrehozásáról, illetve Saron elutazása Washingtonba, ahol épp ez utóbbiról kellett volna elmélkednie Bush elnökkel. A merényletek azonban nemcsak értelmetlenné tettek minden tárgyalást, de könnyen lehet, hogy az egyik felet, Arafatot végképp kiemelték a játékból.

a jobboldal: Ariel Saron sosem látott, húszszázalékos fölénnyel lett miniszterelnök.

AClinton-féle - hivatalosan nyilvánosságra sem hozott - javaslat bizonyos módosításokat tartalmaz a Camp Davidben három hónappal ezelőtt ajánlottakhoz képest, amelyek hallatán akkor Arafat felrúgta a tárgyalóasztalt. Ehud Barak Camp Davidben a területek 95 százalékát ajánlotta föl, csupán a Jeruzsálem tőszomszédságában lévő településeket (mintegy hatvanezer ember otthonát) és a Jordán nyugati partjának egyes, stratégiailag fontos pontjait tartotta volna meg. A mostani ajánlatban a Jordán partjáról már nincs szó, ehelyett elektronikus figyelőrendszer garantálná Izrael biztonságát, kivédendő egy esetleges keletről jövő katonai támadást. Az át nem adott 4-5 százaléknyi területért cserében Izrael hasonló nagyságú földet adna át a palesztinoknak - föltehetőleg a Negev sivatag egy darabját csatolnák Gázához. Jeruzsálem vad indulatokkal terhelt kérdésében egyértelmű a javaslat: minden arab városnegyed palesztin fennhatóság alá kerülne, a zsidó városnegyedek pedig kivétel nélkül Izraeléi maradnának. Még keményebb dió az "város, ahol a legvalószínűbb verzió szerint a palesztinoké lenne a muzulmán és a keresztény (tehát a két arab) negyed, a zsidó negyed Izraelben maradna, az örmény negyed pedig esetleg szintén, mivel e nélkül a zsidó negyed el lenne vágva Jeruzsálem izraeli részétől. A minden vita forrpontjának számító Templomhegy szintén palesztin fennhatóság alá kerülne, a Panaszfal Izraelé maradna. Az 1948-ban elmenekült hatszázezer palesztin ma élő ötmillió leszármazottjának Izraelbe való visszatérésével kapcsolatban az amerikai dokumentum inkább a zsidó államnak kedvez. Elismertetné Izraellel a menekülteket ért sérelmeket, de visszatérésüket csak a palesztin államban, illetve a hozzá csatolandó csereterületeken tenné lehetővé (Jeruzsálemben nem), beismerve, hogy tömeges visszatelepülésük veszélybe sodorná Izrael zsidó jellegét. Cserébe viszont pénzügyi kárpótlást ajánl föl.

a nemzetközi közvélemény is - sok éven át szemet hunytak ama tény fölött, hogy az arab világban

A szeptember 28-án kezdődött erőszakhullám a hét elejéig több mint száz halálos áldozatot követelt, túlnyomó többségében a palesztin oldalon.