A Trump-kormányzat és az izraeli–arab viszony normalizálása

A próféta szól

  • Gadó János
  • 2021. február 10.

Külpol

Tavaly szeptemberben kapcsolataik rendezéséről írt alá egyezményt Izrael és két Öböl menti kisállam. A Trump-kormányzat kevés nemzetközi sikereinek egyike volt ez. A történelmi kiegyezés csendestársa Szaúd-Arábia volt, és azóta több muszlim többségű állam is bejelentkezett.

Az iszlám és a zsidó vallás közösnek tekintett prófétájáról elnevezett Ábrahám-egyezményeket a Fehér Ház kertjében, ünnepélyes külsőségek között írták alá Izrael, az Egyesült Államok, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein politikusai. Ennek értelmében Izrael és a két arab állam teljes körű diplomáciai kapcsolatokat létesített.

Az aláírás után nem sokkal elindultak az Egyesült Arab Emírségek (UAE) és Izrael közötti légi járatok; idén január közepéig 66 ezer izraeli turista látogatott Dubajba. A helyiek ámulatára még ortodox zsidó esküvőt is tartottak itt, ami a járványügyi megszorítások miatt Izraelben nem volt lehetséges. (Ellenkező irányba a dubaji turisták száma elenyésző lehetett.) Az izraeli sajtó el is marasztalta a harsány turistákat – pedig a mohóság érthető, hiszen az izraeliek csupa arab országtól körülvéve élnek, de eddig egyikben sem látták őket szívesen. Kevésbé feltűnően, de ugyanilyen elszántan igyekeznek kihasználni a lehetőséget az üzletemberek, akik az Emírségeket hídfőállásnak tekintik a többi Öböl menti ország irányába.

Mindennek politikai jelentősége a hajdani egyiptomi–izraeli békekötéssel (1979) vetekszik. Akkor sikerült kiütni az első téglát az Izrael-ellenes arab egységfront falából – s ezzel az Izraelt fenyegető katonai nyomás jelentősen csökkent. Ám ez mindig „hideg béke” maradt: a katonai fenyegetés megszűnt, de a nagykövetcserén kívül egyéb kapcsolatok nem létesültek. A vezetésnek tudomásul kellett vennie, hogy az egyiptomi társadalomnak ez is sok, a békekötő Szadat elnök rövidesen merénylet áldozata lett. Az emberek semmi kapcsolatot nem akartak a zsidókkal. 2000-ben az egyiptomi slágerlista élén a Gyűlölöm Izraelt című dal végzett. Hasonló sorsra jutott az 1994-ben megkötött békeszerződés Jordániával: a háborús veszély megszűntén túl további közeledés nem történt, a határok zárva maradtak. (Nem reklámozott biztonsági együttműködés az iszlamisták ellen – ilyesmi előfordult.)

A fentiekhez képest az Ábrahám-egyezmények abban hoztak áttörést, hogy nemcsak diplomaták és terrorelhárítók, hanem az egyszerű emberek is találkozhatnak egymással. Egy izraelinek a nem túl távoli Kairó vagy Amman ma is olyan messze van, mint az átlag magyarnak Párizs vagy London a 60-as években. A különbség csupán annyi, hogy most nem a kiengedés, hanem a beengedés jelent problémát. Az Ábrahám-egyezmények ennek a hatalmas mentális távolságnak a fokozatos leküzdésével kecsegtetnek. „Peace, security, prosperity” – olvasható a dokumentum bevezetőjében. A harmadikról az arab–izraeli kapcsolatokban mindeddig szó sem lehetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."