Terrortámadás Izrael ellen

Hol voltak a katonák?

  • Gadó János
  • 2023. október 11.

Külpol

Az elmúlt szombaton olyan terrortámadás érte Izraelt, amelyre az ország történetében még nem volt példa, mégsem előzmények nélküli. A kérdés az, hogy eddig miért hunyt szemet a világ.

Előre kell bocsátani, hogy a borzalmas mészárlások emlékezete az izraeli önkép része, hiszen a zsidó állam a megalakulása óta együtt élt a terrorral. Sőt a mai állam területén élő zsidók már korábban is: 1929-ben Hebron város 69 zsidó lakosát mészárolták le arab szomszédaik. 1978-ban egy Dalal Mughrabi nevű terrorista nő (akinek nevét ma iskola viseli, és példaképként állítják a palesztin gyerekek elé) cinkosaival hatalmába kerített egy ­izraeli autóbuszt és lemészárolta 38 utasát (köztük 13 gyereket), majd megsebesített további 78 embert. A 2000-ben kirobbant Al-Aksza-intifáda során egymást követték az öngyilkos palesztin robbantások izraeli éttermekben, szórakozóhelyeken, amelyek nyomán a halottak száma néha több tucat volt, a sebesülteké pedig száznál is több (ez volt a válasz a Camp Davidben tett izraeli békeajánlatra).

Ezen – a palesztin nyilvánosságban hőstettként ünnepelt – merényletek során azonban az izraeli biztonságiak azonnal a helyszínen voltak, s nem vesztették el a kontrollt saját területeik fölött. A mostani terrortámadás idején viszont a Gázából érkező halálbrigádok egy napon keresztül szabadon garázdálkodtak az ország viszonylag nagy területein, gyakran anélkül, hogy izraeli katonákkal találkoztak volna. A mobiltelefonon érkező kétségbeesett segélyhívásokra az izraeli fegyveres erők nem tudtak időben és hatékonyan reagálni. A Beri kibucot lerohanó száz hamaszos ellen húsz katona érkezett egy helikopterrel, akiket hamarosan felmorzsoltak. A gátlástalan bandák egyetlen célja a gyilkolás, pusztítás, a civil lakosság terrorizálása volt. Az izraeli civilek sok helyütt olyasmit éltek át, mint a kelet-európai zsidó települések lakói 1941-ben a nácik érkezésekor: segítség nélkül, kiszolgáltatva egy könyörtelen ellenségnek. E sorok írásakor (kedden délután) 900-ra becsülik a meggyilkoltak számát. Közülük 173 izraeli fegyveres (katona, rendőr, biztonsági ember), a többi polgári személy. Köztük 260 fiatal, akik vesztükre egy ­közeli zenei fesztiválra érkeztek az ország minden részéből. A sebesültek számát 2700-ra ­teszik. Elképzelhetetlenül szörnyű helyzetbe kerültek a Gázába hurcolt civilek (mintegy ­130-an) és az aggodalomtól félholt hozzátartozóik. A túszként elhurcoltak között gyerekek, idősek és egész családok is vannak. A Hamasz már bejelentette, hogy izraeli támadás esetén egyenként fogják őket likvidálni, mindent gondosan videóra rögzítve.

Az izraeli területen likvidált hamaszosok száma 1500 körül van, ennél tehát jóval többen voltak a támadók.

Mi történt?

Szombat hajnalra virradóra egy jól előkészített és hatékonyan eltitkolt akció során a Hamasz csapatai kilőtték a high tech izraeli biztonsági kerítés megfigyelőtornyait és automata fegyvereit, aztán rakétazáport zúdítottak a közeli településekre, és az általános pánikot ­kihasználva buldózerekkel és robbantásokkal számos helyen áttörték a betonkerítést, a halálbrigádok pedig – mintegy ezer terrorista – akadálytalanul átjutottak izraeli területre, és motorkerékpárokon, kisteherautókkal elindultak gyilkos útjukra.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.