Gadó János

Progresszív vérvád

Mit engednek meg Izraelnek és mit nem?

  • Gadó János
  • 2024. október 9.

Publicisztika

Az Izrael elleni morális hadviselés értelmezhetetlen a zsidók elleni morális hadviselés elmúlt 2 ezer évének ismerete nélkül.

Már ötven gyerek halt meg Libanonban – írta az éleződő Izrael–Hezbollah-konfliktus első napjaiban – többek között – a Népszava, a HVG, a 444. A főcímek forrása a The Guardian híre volt, amely pedig a libanoni egészségügy miniszter közlésére hivatkozott. A gyerekhalált világgá kiáltó főcím és a pusztítást ábrázoló fénykép alatt jóval kisebb betűkkel olvasható (ha egyáltalán), hogy a célba vett lakóépületekben rakétákat, aknagránátot, lőszert tárolt a Hezbollah.

A gázai háború monotóniájába kissé belefásult újságírók és politikusok új muníciót kaptak, és ismét világgá kiáltják a civil áldozatok miatti aggodalmukat. Magasra csapott a békevágy a nyugati világban, amikor az izraeli hadsereg a civil lakosságát egy éve rakétázó, terrorista Hezbollah kiebrudalására készül Dél-Libanonból (vagy legalább egy részéből).

Immár negyven éve minden fegyveres konfliktus során azt üzenik Izraelnek: gyakorlatilag csak úgy jogosult harcolni, ha civil áldozatok nincsenek. Avagy esetleg, ahogy ezt mostanában szokták mondani, ha az áldozatok száma „arányos”. Mindezt most (is) egy olyan terrorista hadsereggel, a Hezbollahhal folytatott harcban követelik meg, amelynek fegyveresei (csakúgy, mint a Hamasz) a civil lakosság sűrűjében bújnak meg, rakétakilövőit családi házak padlásán, fegyverraktárait mecsetekben, parancsnoki központjait kórházakban helyezi el, s amely a Hamaszéhoz hasonló mészárlásra készült. Fennen hirdetett célja Izrael elpusztítása, és százezres nagyságrendű rakétaarzenálját e célból tartja, semmi másért.

A Hezbollah stratégiája ugyanaz, mint a Hamaszé: miközben az izraeli civil lakosságot próbálja terrorizálni, saját civil lakosságát élő pajzsként használva gátlástalanul küldi a vágóhídra, amiből – a nyugati média szíves közreműködésével – komoly propagandanyereséget söpör be.

Mindeközben az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok dél-libanoni lakosok tíz­ezreit értesítik telefonon, SMS-ben és minden lehetséges módon, hogy távozzanak a harci zónából – amit a világ egyetlen hadserege sem tett meg eddig egy ellenséges ország lakosságával.

A halottak száma

Először is ejtsünk egy szót arról, mennyire megbízhatók a libanoni áldozatokról szóló adatok – vélhetőleg annyira, mint a Hamasz e téren közzétett számai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.