Gadó János

Progresszív vérvád

Mit engednek meg Izraelnek és mit nem?

  • Gadó János
  • 2024. október 9.

Publicisztika

Az Izrael elleni morális hadviselés értelmezhetetlen a zsidók elleni morális hadviselés elmúlt 2 ezer évének ismerete nélkül.

Már ötven gyerek halt meg Libanonban – írta az éleződő Izrael–Hezbollah-konfliktus első napjaiban – többek között – a Népszava, a HVG, a 444. A főcímek forrása a The Guardian híre volt, amely pedig a libanoni egészségügy miniszter közlésére hivatkozott. A gyerekhalált világgá kiáltó főcím és a pusztítást ábrázoló fénykép alatt jóval kisebb betűkkel olvasható (ha egyáltalán), hogy a célba vett lakóépületekben rakétákat, aknagránátot, lőszert tárolt a Hezbollah.

A gázai háború monotóniájába kissé belefásult újságírók és politikusok új muníciót kaptak, és ismét világgá kiáltják a civil áldozatok miatti aggodalmukat. Magasra csapott a békevágy a nyugati világban, amikor az izraeli hadsereg a civil lakosságát egy éve rakétázó, terrorista Hezbollah kiebrudalására készül Dél-Libanonból (vagy legalább egy részéből).

Immár negyven éve minden fegyveres konfliktus során azt üzenik Izraelnek: gyakorlatilag csak úgy jogosult harcolni, ha civil áldozatok nincsenek. Avagy esetleg, ahogy ezt mostanában szokták mondani, ha az áldozatok száma „arányos”. Mindezt most (is) egy olyan terrorista hadsereggel, a Hezbollahhal folytatott harcban követelik meg, amelynek fegyveresei (csakúgy, mint a Hamasz) a civil lakosság sűrűjében bújnak meg, rakétakilövőit családi házak padlásán, fegyverraktárait mecsetekben, parancsnoki központjait kórházakban helyezi el, s amely a Hamaszéhoz hasonló mészárlásra készült. Fennen hirdetett célja Izrael elpusztítása, és százezres nagyságrendű rakétaarzenálját e célból tartja, semmi másért.

A Hezbollah stratégiája ugyanaz, mint a Hamaszé: miközben az izraeli civil lakosságot próbálja terrorizálni, saját civil lakosságát élő pajzsként használva gátlástalanul küldi a vágóhídra, amiből – a nyugati média szíves közreműködésével – komoly propagandanyereséget söpör be.

Mindeközben az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok dél-libanoni lakosok tíz­ezreit értesítik telefonon, SMS-ben és minden lehetséges módon, hogy távozzanak a harci zónából – amit a világ egyetlen hadserege sem tett meg eddig egy ellenséges ország lakosságával.

A halottak száma

Először is ejtsünk egy szót arról, mennyire megbízhatók a libanoni áldozatokról szóló adatok – vélhetőleg annyira, mint a Hamasz e téren közzétett számai.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.