Gadó János

Progresszív vérvád

Mit engednek meg Izraelnek és mit nem?

  • Gadó János
  • 2024. október 9.

Publicisztika

Az Izrael elleni morális hadviselés értelmezhetetlen a zsidók elleni morális hadviselés elmúlt 2 ezer évének ismerete nélkül.

Már ötven gyerek halt meg Libanonban – írta az éleződő Izrael–Hezbollah-konfliktus első napjaiban – többek között – a Népszava, a HVG, a 444. A főcímek forrása a The Guardian híre volt, amely pedig a libanoni egészségügy miniszter közlésére hivatkozott. A gyerekhalált világgá kiáltó főcím és a pusztítást ábrázoló fénykép alatt jóval kisebb betűkkel olvasható (ha egyáltalán), hogy a célba vett lakóépületekben rakétákat, aknagránátot, lőszert tárolt a Hezbollah.

A gázai háború monotóniájába kissé belefásult újságírók és politikusok új muníciót kaptak, és ismét világgá kiáltják a civil áldozatok miatti aggodalmukat. Magasra csapott a békevágy a nyugati világban, amikor az izraeli hadsereg a civil lakosságát egy éve rakétázó, terrorista Hezbollah kiebrudalására készül Dél-Libanonból (vagy legalább egy részéből).

Immár negyven éve minden fegyveres konfliktus során azt üzenik Izraelnek: gyakorlatilag csak úgy jogosult harcolni, ha civil áldozatok nincsenek. Avagy esetleg, ahogy ezt mostanában szokták mondani, ha az áldozatok száma „arányos”. Mindezt most (is) egy olyan terrorista hadsereggel, a Hezbollahhal folytatott harcban követelik meg, amelynek fegyveresei (csakúgy, mint a Hamasz) a civil lakosság sűrűjében bújnak meg, rakétakilövőit családi házak padlásán, fegyverraktárait mecsetekben, parancsnoki központjait kórházakban helyezi el, s amely a Hamaszéhoz hasonló mészárlásra készült. Fennen hirdetett célja Izrael elpusztítása, és százezres nagyságrendű rakétaarzenálját e célból tartja, semmi másért.

A Hezbollah stratégiája ugyanaz, mint a Hamaszé: miközben az izraeli civil lakosságot próbálja terrorizálni, saját civil lakosságát élő pajzsként használva gátlástalanul küldi a vágóhídra, amiből – a nyugati média szíves közreműködésével – komoly propagandanyereséget söpör be.

Mindeközben az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok dél-libanoni lakosok tíz­ezreit értesítik telefonon, SMS-ben és minden lehetséges módon, hogy távozzanak a harci zónából – amit a világ egyetlen hadserege sem tett meg eddig egy ellenséges ország lakosságával.

A halottak száma

Először is ejtsünk egy szót arról, mennyire megbízhatók a libanoni áldozatokról szóló adatok – vélhetőleg annyira, mint a Hamasz e téren közzétett számai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.