tévésmaci

Amikor Sztupa és Troché másodszor megverekedtek, nem volt túl komoly. Igaz, egészen komolytalan sem, noha egy elég gyerekes kalandfilm kedvéért vállalkoztak rá. Afféle filmes verekedés volt tehát, amit persze egy bizonyos színésziskola szerint kéretik nagyon is komolyan venni. A forgatás maga kicsit problematikus volt, mert a sztori valahogy úgy festett, hogy Sztupa - két lábon járó szereposztási sztereotípiaként - terroristát adott, aki eltérít egy buszt.

Amikor Sztupa és Troché a nagy vizelőversenyre gyúrtak, hamar belátták, hogy együtt arra nem lehet felkészülni. A formába lendülés apró, ám olykor szerfelett intim, ráadásul hétpecsétes titokként kezelendő fogásai nem képezhetik társas rendezvények nyilvános gesztusait. S különben is, menjen mindenki a fenébe, ez komoly dolog, aki nem győzni megy oda, az hiába fárad, s minden, ami csökkentheti e győzelem esélyét, nos, minimum ellenjavallt.

Amikor Sztupa és Troché jöttek az esőben, szügyig ért a sár, s nem volt közvilágítás. Némelyik házból gyertya vagy petróleumlámpa fénye pislákolt, vagyis úgy tűnt, hogy házak azok a fekete foltok a fekete világban, s tán fények azok bennük, s nem holmi káprázat az egész. Hogy mégis beérhettek a faluba, arra a folyamatos sírásból lehetett legbiztosabban következtetni, ami egy ideje követte őket. Nem tudták, honnan jön, nem tudták, kitől.

Amikor Sztupa és Troché lábukat lógázva és köpködve az állványon ültek, olyan, látszólag érdektelen dolgok is szóba kerültek, mint a cinkék píárja. Persze volt szó valóban fontos dolgokról is, de nem a fontos és kevésbé fontos témák váltakozása volt a lényeg, hanem az a tény, hogy az állvány tíz emelet magasságában volt, legalábbis az a része, ahol ők ücsörögtek.

Amikor Sztupa és Troché inni mentek, sorba álltak a csálingerek, húzta a prímás, röcögött a szekundás.

Amikor Sztupa és Troché beköszönteni látták a májust, elmentek a borbélyhoz. Egy öreg gyerekfodrászt preferáltak, de e ténynek csak annyiban van jelentősége, hogy Neumann Péter bácsi már nem nagyon tudta megkülönböztetni a gyerekeket a felnőttektől, s különben is notórius gyerekfodrász volt, tehát mindenkinek úgynevezett csikófrizurát nyírt, s az sem rázta meg különösebben, ha tényleges gyermeki kuncsaftjai sírva távoztak a műhelyéből.