tévésmaci

Egy kutyuska eltűnt

  • tévésmaci
  • 2014.09.01 11:07

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a magyar csapat tagjaiként részt vettek a XXIII. Nemzetközi Piramis Játékokon, már a megnyitón megtelt a tévénézők szíve melegséggel, látván ugyebár hazánk különösen népes delegációját. S nem ám mindenféle kósza sportvezető dagasztotta a legnagyobbakkal közel azonos méretűre a delegációt, hanem az ízléses - Dömperl Katóka szalonjában tervezett - formaruhában, a nemzeti lobogó alatt felvonuló sportolók: ne szerénykedjünk, minden szakágban volt magyar induló, egyéniben is, csapatban is nagy számban teljesítették versenyzőink a részvételhez előírt kvótákat. Volt olyan - például életbiztosítás vagy elismervénykategóriában remekül teljesítő - játékos, akit csak a nevezési limit miatt kellett itthon hagyni, lévén az egyéni számokban legfeljebb két induló és egy csapat képviselhetett egy-egy országot. Hogy Sztupát és Trochét most a titkosszolgálat vagy az agitprop osztály vajazta be a csapatba, vagy tényleg átlagon felüli sportsikereiknek köszönhették a címeres mezt, nos, azt hagyjuk is - legtöbben az agitprop vonalra esküdtek, személyesen "vári et.-t (Miklós - a szerk.) sejtetve a beválogatás mögött. Itt legyen elég annyi, hogy Sztupa a klasszikus piramisversenyben indult, ami minden szempontból a játékok csúcspontjának számított, s csak az összecsapás-sorozat végére jutott el a döntőkig, mint e nagyszerű sportesemény egyetlen méltó betetőzése. Az első fordulót azonban már a Luzsnyiki Arénában tartott megnyitóünnepség másnapján megrendezték, ahol Sztupa egy jól elhelyezett ezereurós befizetéssel és öt balek gyors befírölésével szilárdította meg helyét a csoportkörből továbbjutásra esélyesek között. Troché a hatalommal üzérkedők csapatában számított stabil oszlopnak, ám egyéniben is biztosította helyét a modern korrupciós verseny rajtvonalánál, méghozzá úgy, hogy a selejtezőcsoportjában egy huszárvágással - pontosabban egy helyi képviselők részére szervezett, úgymond tehetségkutatási célú thaiföldi úttal - vívott ki döntő fölényt a félelmetesnek tartott cseh és az esélytelenek nyugalmával készülő, ezért sötét lónak számító norvég versenyzővel szemben. Mondjuk ki büszkén, Trochét a jobb fogadóirodák titkos esélyesként tartották számon, a magyar televízió kommentátora pedig egyenesen ódát írt hozzá, amit élő adásban olvasott föl egy gyermekkórus kíséretében. Apropó, televízió! Lássuk a műsort, bár mifelénk mísornak mondják, tudják, falun.

Pénteken (1-jén) az m1 az első két résszel indítja útjára az öreg isten tudja, hányadszor a Büszkeség és balítéletet, tényleg nálunk már a gyerekek is ezt játsszák az utcán, ahelyett, hogy mondjuk Herculesbe vagy a Godzillába nyomatnák, jön a kiscsákesz, hogy Darszi vagyok, és úgy szólok Erzsikéhez, hogy az rögtön akar választani néhány csillagot. Szerencsére fél 11 után a Duna Tv visszaröpít minket a múltba, s Gaál István oktalanul feledett Holt vidékében mutatja meg a hetvenes évek eleji Törőcsik Marit. Amúgy totál depi az egész, elnéptelenedő falu, mindenki megdöglik vagy lelépett már rég, Törőcsik Patkós Irmával válogatja a pityókát.

Szombaton még visszább curikkol a Duna, Az ördög és a tízparancsolat amolyan sztorizós marhaság a hatvanas évek elejéről, amiben benne van Fernandeltől Alain Delonig mindenki, aki franszia. Még a nagymuterom is volt állítólag próbajátékon, pedig neki csak annyi köze volt az egészhez, hogy szerdánként, amikor jött a boltba parizer, megkockáztatott magának öt dekagrammot - nem is vették be, bár ő azt mondta, azért, mert a rendező föl akarta szedni, csak ellenállt. Asszem' Danielle Darrieux játszotta végül a szerepét. Este hétkor a film+n jön A sötét lovag, bújjunk el előle!

Vasárnap p betűs filmek a Dunán, délben Pacsirta, este Psycho. Én simán összetolnám a kettőt, mert arra rohadt kíváncsi lennék, hogy a gonosz Anthony Perkins vajon olyan könnyen elbánna Nagy Annával is, mint szegény Janet Leigh-jel. Aligha.

A Heath Ledger-rajongók csütörtökön még csíphetnek az HBO-n egy Casanovát, aztán kalap s kabát. Tévézni mukiság.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.