Amikor Sztupa és Troché a magyar csapat tagjaiként részt vettek a XXIII. Nemzetközi Piramis Játékokon, már a megnyitón megtelt a tévénézők szíve melegséggel, látván ugyebár hazánk különösen népes delegációját. S nem ám mindenféle kósza sportvezető dagasztotta a legnagyobbakkal közel azonos méretűre a delegációt, hanem az ízléses - Dömperl Katóka szalonjában tervezett - formaruhában, a nemzeti lobogó alatt felvonuló sportolók: ne szerénykedjünk, minden szakágban volt magyar induló, egyéniben is, csapatban is nagy számban teljesítették versenyzőink a részvételhez előírt kvótákat. Volt olyan - például életbiztosítás vagy elismervénykategóriában remekül teljesítő - játékos, akit csak a nevezési limit miatt kellett itthon hagyni, lévén az egyéni számokban legfeljebb két induló és egy csapat képviselhetett egy-egy országot. Hogy Sztupát és Trochét most a titkosszolgálat vagy az agitprop osztály vajazta be a csapatba, vagy tényleg átlagon felüli sportsikereiknek köszönhették a címeres mezt, nos, azt hagyjuk is - legtöbben az agitprop vonalra esküdtek, személyesen "vári et.-t (Miklós - a szerk.) sejtetve a beválogatás mögött. Itt legyen elég annyi, hogy Sztupa a klasszikus piramisversenyben indult, ami minden szempontból a játékok csúcspontjának számított, s csak az összecsapás-sorozat végére jutott el a döntőkig, mint e nagyszerű sportesemény egyetlen méltó betetőzése. Az első fordulót azonban már a Luzsnyiki Arénában tartott megnyitóünnepség másnapján megrendezték, ahol Sztupa egy jól elhelyezett ezereurós befizetéssel és öt balek gyors befírölésével szilárdította meg helyét a csoportkörből továbbjutásra esélyesek között. Troché a hatalommal üzérkedők csapatában számított stabil oszlopnak, ám egyéniben is biztosította helyét a modern korrupciós verseny rajtvonalánál, méghozzá úgy, hogy a selejtezőcsoportjában egy huszárvágással - pontosabban egy helyi képviselők részére szervezett, úgymond tehetségkutatási célú thaiföldi úttal - vívott ki döntő fölényt a félelmetesnek tartott cseh és az esélytelenek nyugalmával készülő, ezért sötét lónak számító norvég versenyzővel szemben. Mondjuk ki büszkén, Trochét a jobb fogadóirodák titkos esélyesként tartották számon, a magyar televízió kommentátora pedig egyenesen ódát írt hozzá, amit élő adásban olvasott föl egy gyermekkórus kíséretében. Apropó, televízió! Lássuk a műsort, bár mifelénk mísornak mondják, tudják, falun.
Pénteken (1-jén) az m1 az első két résszel indítja útjára az öreg isten tudja, hányadszor a Büszkeség és balítéletet, tényleg nálunk már a gyerekek is ezt játsszák az utcán, ahelyett, hogy mondjuk Herculesbe vagy a Godzillába nyomatnák, jön a kiscsákesz, hogy Darszi vagyok, és úgy szólok Erzsikéhez, hogy az rögtön akar választani néhány csillagot. Szerencsére fél 11 után a Duna Tv visszaröpít minket a múltba, s Gaál István oktalanul feledett Holt vidékében mutatja meg a hetvenes évek eleji Törőcsik Marit. Amúgy totál depi az egész, elnéptelenedő falu, mindenki megdöglik vagy lelépett már rég, Törőcsik Patkós Irmával válogatja a pityókát.
Szombaton még visszább curikkol a Duna, Az ördög és a tízparancsolat amolyan sztorizós marhaság a hatvanas évek elejéről, amiben benne van Fernandeltől Alain Delonig mindenki, aki franszia. Még a nagymuterom is volt állítólag próbajátékon, pedig neki csak annyi köze volt az egészhez, hogy szerdánként, amikor jött a boltba parizer, megkockáztatott magának öt dekagrammot - nem is vették be, bár ő azt mondta, azért, mert a rendező föl akarta szedni, csak ellenállt. Asszem' Danielle Darrieux játszotta végül a szerepét. Este hétkor a film+n jön A sötét lovag, bújjunk el előle!
Vasárnap p betűs filmek a Dunán, délben Pacsirta, este Psycho. Én simán összetolnám a kettőt, mert arra rohadt kíváncsi lennék, hogy a gonosz Anthony Perkins vajon olyan könnyen elbánna Nagy Annával is, mint szegény Janet Leigh-jel. Aligha.
A Heath Ledger-rajongók csütörtökön még csíphetnek az HBO-n egy Casanovát, aztán kalap s kabát. Tévézni mukiság.
