Azzal kezdték, hogy "Egyik napom olyan, mint a másik, lemegyek a vasútállomásig...". S történetesen le is mentek, lévén a legnagyobb kerti kocsma ott volt. Ott, a sorompónál, ahol be kell kanyarodni az állomás felé a Lőrincre vezető útról. Inni átgondoltan és gyorsan kell, az ivás már napokkal korábban elkezdődik, hosszú előjátékkal, de olyan hosszúval, hogy pattanjon szét az emberen a bőr, szakadjanak szét az idegek, mindent borítson el a rémes zakatolás - vallotta Sztupa. Mindenki hányjon le magáról minden ruhát, hogy a pórusok is szomjazzanak, készüljenek a nagy ivásra. Először levegőt kell inni. Ilyenkor Sztupa és Troché üres poharakat hozatnak, mindenfélét. Kicsit, nagyot, öblöset, gyűszűnyit, talpasat, füleset, feleset, tejfeleset. A poharak nagy tálcán érkeznek, ez a felszolgáló utolsó szabadkézi mutatványa, illetve hát ezek leszedése. Persze az üres poharakat máshol is leszedik, benne van az a vendéglátás kiskátéjában. De ezek más üres poharak. Üresen érkeztek, de Sztupa és Troché gondosan végiggusztálta mindet. Markukban latolgatták a súlyukat, a nap felé tartva vizslatták, hogy nem maradt-e valahol makulányi rendellenesség, tisztátalanság rajtuk. Nem kérnek frissen felbontott poharakat, a szolgálati idő inkább előnynek, mint hátránynak számít a szemükben, de az igenis döntő szempont, hogy legyenek szépen elmosogatva, s kívül-belül csillogóra törölve. Sztupa és Troché, ha ittak, lenéztek minden dzsentritempót, nem vagdosták a hátuk mögé, nem csapdosták falhoz a kiürített poharakat, s nem is bohóckodtak asztalra fordított stampedlikkel, semmi cafrang, csak ittak, de az még odébb volt, még alig takarodtak el az üres poharak. Jött a fehér kabátját ez alkalomra lukacsos szenesembertrikóra cserélő pincér, visszarakta szépen a tálcára a poharakat két csoportba. A kisebbik csoport az elesetteké volt, a nagyobbik azoké, akikre még munka várt. A zenekar valami szomorút húzott, tán azt, hogy "Jön már a zivatar, keseredik a mező...", s az üres poharak leléptek a színről. Komolyra fordultak a dolgok, de mi eljöttünk tévézni, mert egy nappal korábban kezdünk.
Csütörtökön (1-jén) Julius Caesar nevezetes britanniai csapatairól szól az egyesen fél tizenegykor Dominic West és David Morrissey fellépésével leadott mű, A kilencedik légió. 'k ugyebár eltűntek az Albion ködében, s máig ott bolyonganak árván, közben megettek negyven tonna fish & chipset és megalapították a Beatles együttest, a ruszki bíró becsalt egy gólt nekik a döntőben, és lefeküdtek a teljes Spice Girlsszel. A Tv2-n éjfél után adott Elizabeth: Az aranykor is az angol történelemről szól.
Pénteken a nepotizmus diadala: Aki rókalelkű bátyja, Mika Tivadar este nyolckor a Cinemaxon bemutatja az Irány észak című vígjátékát, mi meg reménykedünk, hogy az öreganyjuk nem csinál filmeket. Kaurismäki néni, csak így tovább! Déltől Házibuli volt a Film+-on, és folytatódott is rögtön. Éjjel 1.40-kor - nyilván nem hiszik el - a Filmbox HD-n Kevin McKidd Az utolsó légióban a legendás Kilencedikről dalol.
Vasárnap Bébel, Annie Girardot és Farrah Fawcettkellemkednek Claude Lelouch Egy férfi, aki tetszik nekem című 1969-es művében, hat után az MGM-en. Nyolckor ugyanitt Tony Richardsonaligha fő műve, a Joseph Andrews Sir Johnnal (Gielgud). Éjfél után az egyesen a Peremvidéken svéd-finn versenymű. Svinalangorna, jól hangzik, nemde?
Kedden éjfél előtt az MGM-en a Mária szerelmei, Andrej Koncsalovszkij azon műve, ami után még azt hihettük, hogy lesz belőle valami Amerikában - John Goodman is van benne.
Csütörtökön megnézhetjük, mire mentünk a május elseje miatti naptologatással. Persze ezt is a szegény tévé szívta meg legjobban, egyenest az agyára ment. Ma vetítik a Ha kedd van, akkor ez Belgium című marhaságot fél hét előtt az MGM-en. Nos, se kedd, se Belgium, de jön az ifjú Ian McShane, John Cassavetes és perszeVittorio de Sica. Csupa nagy királyok. Tévézni viszont unkirály.
