tévésmaci

A majomkerülő tigrisláb

  • tévésmaci
  • 2014. május 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché beköszönteni látták a májust, elmentek a borbélyhoz. Egy öreg gyerekfodrászt preferáltak, de e ténynek csak annyiban van jelentősége, hogy Neumann Péter bácsi már nem nagyon tudta megkülönböztetni a gyerekeket a felnőttektől, s különben is notórius gyerekfodrász volt, tehát mindenkinek úgynevezett csikófrizurát nyírt, s az sem rázta meg különösebben, ha tényleges gyermeki kuncsaftjai sírva távoztak a műhelyéből.

De Sztupa és Troché már egy ideje nem sírtak, nem kértek bocsánatot és nem kegyelmeztek, a saját szabályaik szerint éltek, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy Péter bácsi oldalt és a fejük búbján épp csak egy egészen kurta, tüskének sem nevezhető valamit, tán negatív kopaszságot hagyott meg, s a homlok fölött közvetlenül valami hajzatra, urambocsá' frufrura emlékeztető pamatot. De tán még ezt is ledúrta volna a fejükről, ha Troché nem köti menet közben is többször a lelkére, hogy a pamat marad. "mafa is elment velük, de ő csak ült a várakozó vendégeknek kirakott székek egyikén (a középsőn, a kisasztalka mögött, de ennek nincs jelentősége), lógázta a lábát, s nézte a barátait a szabályozható magasságú karszékben, hogy veszítik el dús sörényüket. Troché göndör volt, Sztupa dróthajú, s ők is visszanéztek "mafára a nagy fodrásztükörből. Péter bácsi Sztupán dolgozott, Troché pedig bebugyolálva várta a másik széken, hogy végezzenek. Régen egy segéd dolgozott ennél a széknél, de egy ideje már nem látta senki, eltűnt. A műhely közel volt az állomáshoz, ezért faluszerte tudni vélték, hogy egy eseménytelen szerdai napon a segéd, valamilyen úrnak hívták, már a nevét sem tudja senki, fél négykor még felvett egy vendéget borotválásra, jól beszappanozta a pofáját, s épp csattogtatva fente a borotváját a fenőszíjon, amikor a nagymutató a nyolcasra ugrott, tehát 15.40-re, akkor viszont upre púpom, nekiveselkedett! Irány az állomás, s a háromnegyed négyes pesti gyorsított személy utolsó peronját még pont elérte. Az állomásfőnök szerint még vissza is integetett, de ezt nem hitte el senki. Mi is inkább a tévének hiszünk, az sosem hazudik.

Pénteken (25-én) kora délután, három előtt aliggal a Cinemaxon lecsap a Vén John újra, s elénk lép, mint Aki lelőtte Liberty Valance-t. Este nyolcra nemes verseny alakul ki az izgalmas tévécsatornákon, így ha maradunk helyben, ránk köszönt a nyolcvanas évek. Az 'rizetbevételben vénülő kezével is nagyot csapó Lino Ventura szörnyű bűnökkel gyanúsítja Michel Serrault-t, de mi nem tudjuk levenni a szemünket Romyról. Ha ugrunk az MGM-re, jöhet a free cinema ésA könnyűlovasság támadása.

Szombaton kedvenc brit színészeink közül Jim Broadbent és Philip Davis lépnek fel Mike Leigh pár éves remekében, a Még egy évben este háromnegyed tíz előtt a kettesen.

Hétfőn az HBO-n hat előtt kezdődő Alul semmi esetében akár ki is találhatják, hogy épp ki a kedvenc brit színészünk. A szokásos westernhétfőjét tolja az MGM, vagyis hát erre következtetek a beszédes című Cowboyok éjjeli műsorra tűzése láttán.

Keddre nem kéne már egy kis Bergman? Önöknek nem hiányzik? Na ugye! Mit szólnának például A farkasok órájához hajnali háromkor az MGM-en? Én biztosan dobnék egy farkast.

Szerdán ellenbrunner újra eljő közénk derék Philip Davisem, éjjel kettőkor randizunk vele a Brightoni sziklánál, az HBO-n. Szerencsére előtte megnéztem ugyanitt a Hármas fogat(ot), ami szintúgy lehetne western, mint A farkasok órája, mondjuk a legendás Hatosfogat rövidfilmváltozata, fél idővel, de nem az, hanem Mastroianni és Loren ökörködése a legősibb tematikumban, de önök csak a szememet kövessék, amint Dalila di Lazarót hesszeli.

Csütörtökre hagytuk Az utolsó tangót, ezúttal Párizsban és másik heti kedvencünkön, az MGM-en, este tízkor. Marlon Brandónak valami jó kerek születésnapja lehet, mert éjjel a Quemaidát is leadják, csak az a címe, hogy Tűz! Tényleg, oda ne rohanjak! Milyen tűz? Persze lehet benne valami, hiszen én és a tévé: tűz és víz. Önök se tüzeskedjenek, mert éjjel televizelnek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.