De Sztupa és Troché már egy ideje nem sírtak, nem kértek bocsánatot és nem kegyelmeztek, a saját szabályaik szerint éltek, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy Péter bácsi oldalt és a fejük búbján épp csak egy egészen kurta, tüskének sem nevezhető valamit, tán negatív kopaszságot hagyott meg, s a homlok fölött közvetlenül valami hajzatra, urambocsá' frufrura emlékeztető pamatot. De tán még ezt is ledúrta volna a fejükről, ha Troché nem köti menet közben is többször a lelkére, hogy a pamat marad. "mafa is elment velük, de ő csak ült a várakozó vendégeknek kirakott székek egyikén (a középsőn, a kisasztalka mögött, de ennek nincs jelentősége), lógázta a lábát, s nézte a barátait a szabályozható magasságú karszékben, hogy veszítik el dús sörényüket. Troché göndör volt, Sztupa dróthajú, s ők is visszanéztek "mafára a nagy fodrásztükörből. Péter bácsi Sztupán dolgozott, Troché pedig bebugyolálva várta a másik széken, hogy végezzenek. Régen egy segéd dolgozott ennél a széknél, de egy ideje már nem látta senki, eltűnt. A műhely közel volt az állomáshoz, ezért faluszerte tudni vélték, hogy egy eseménytelen szerdai napon a segéd, valamilyen úrnak hívták, már a nevét sem tudja senki, fél négykor még felvett egy vendéget borotválásra, jól beszappanozta a pofáját, s épp csattogtatva fente a borotváját a fenőszíjon, amikor a nagymutató a nyolcasra ugrott, tehát 15.40-re, akkor viszont upre púpom, nekiveselkedett! Irány az állomás, s a háromnegyed négyes pesti gyorsított személy utolsó peronját még pont elérte. Az állomásfőnök szerint még vissza is integetett, de ezt nem hitte el senki. Mi is inkább a tévének hiszünk, az sosem hazudik.
Pénteken (25-én) kora délután, három előtt aliggal a Cinemaxon lecsap a Vén John újra, s elénk lép, mint Aki lelőtte Liberty Valance-t. Este nyolcra nemes verseny alakul ki az izgalmas tévécsatornákon, így ha maradunk helyben, ránk köszönt a nyolcvanas évek. Az 'rizetbevételben vénülő kezével is nagyot csapó Lino Ventura szörnyű bűnökkel gyanúsítja Michel Serrault-t, de mi nem tudjuk levenni a szemünket Romyról. Ha ugrunk az MGM-re, jöhet a free cinema ésA könnyűlovasság támadása.
Szombaton kedvenc brit színészeink közül Jim Broadbent és Philip Davis lépnek fel Mike Leigh pár éves remekében, a Még egy évben este háromnegyed tíz előtt a kettesen.
Hétfőn az HBO-n hat előtt kezdődő Alul semmi esetében akár ki is találhatják, hogy épp ki a kedvenc brit színészünk. A szokásos westernhétfőjét tolja az MGM, vagyis hát erre következtetek a beszédes című Cowboyok éjjeli műsorra tűzése láttán.
Keddre nem kéne már egy kis Bergman? Önöknek nem hiányzik? Na ugye! Mit szólnának például A farkasok órájához hajnali háromkor az MGM-en? Én biztosan dobnék egy farkast.
Szerdán ellenbrunner újra eljő közénk derék Philip Davisem, éjjel kettőkor randizunk vele a Brightoni sziklánál, az HBO-n. Szerencsére előtte megnéztem ugyanitt a Hármas fogat(ot), ami szintúgy lehetne western, mint A farkasok órája, mondjuk a legendás Hatosfogat rövidfilmváltozata, fél idővel, de nem az, hanem Mastroianni és Loren ökörködése a legősibb tematikumban, de önök csak a szememet kövessék, amint Dalila di Lazarót hesszeli.
Csütörtökre hagytuk Az utolsó tangót, ezúttal Párizsban és másik heti kedvencünkön, az MGM-en, este tízkor. Marlon Brandónak valami jó kerek születésnapja lehet, mert éjjel a Quemaidát is leadják, csak az a címe, hogy Tűz! Tényleg, oda ne rohanjak! Milyen tűz? Persze lehet benne valami, hiszen én és a tévé: tűz és víz. Önök se tüzeskedjenek, mert éjjel televizelnek!
