tévésmaci

A majomkerülő tigrisláb

  • tévésmaci
  • 2014. május 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché beköszönteni látták a májust, elmentek a borbélyhoz. Egy öreg gyerekfodrászt preferáltak, de e ténynek csak annyiban van jelentősége, hogy Neumann Péter bácsi már nem nagyon tudta megkülönböztetni a gyerekeket a felnőttektől, s különben is notórius gyerekfodrász volt, tehát mindenkinek úgynevezett csikófrizurát nyírt, s az sem rázta meg különösebben, ha tényleges gyermeki kuncsaftjai sírva távoztak a műhelyéből.

De Sztupa és Troché már egy ideje nem sírtak, nem kértek bocsánatot és nem kegyelmeztek, a saját szabályaik szerint éltek, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy Péter bácsi oldalt és a fejük búbján épp csak egy egészen kurta, tüskének sem nevezhető valamit, tán negatív kopaszságot hagyott meg, s a homlok fölött közvetlenül valami hajzatra, urambocsá' frufrura emlékeztető pamatot. De tán még ezt is ledúrta volna a fejükről, ha Troché nem köti menet közben is többször a lelkére, hogy a pamat marad. "mafa is elment velük, de ő csak ült a várakozó vendégeknek kirakott székek egyikén (a középsőn, a kisasztalka mögött, de ennek nincs jelentősége), lógázta a lábát, s nézte a barátait a szabályozható magasságú karszékben, hogy veszítik el dús sörényüket. Troché göndör volt, Sztupa dróthajú, s ők is visszanéztek "mafára a nagy fodrásztükörből. Péter bácsi Sztupán dolgozott, Troché pedig bebugyolálva várta a másik széken, hogy végezzenek. Régen egy segéd dolgozott ennél a széknél, de egy ideje már nem látta senki, eltűnt. A műhely közel volt az állomáshoz, ezért faluszerte tudni vélték, hogy egy eseménytelen szerdai napon a segéd, valamilyen úrnak hívták, már a nevét sem tudja senki, fél négykor még felvett egy vendéget borotválásra, jól beszappanozta a pofáját, s épp csattogtatva fente a borotváját a fenőszíjon, amikor a nagymutató a nyolcasra ugrott, tehát 15.40-re, akkor viszont upre púpom, nekiveselkedett! Irány az állomás, s a háromnegyed négyes pesti gyorsított személy utolsó peronját még pont elérte. Az állomásfőnök szerint még vissza is integetett, de ezt nem hitte el senki. Mi is inkább a tévének hiszünk, az sosem hazudik.

Pénteken (25-én) kora délután, három előtt aliggal a Cinemaxon lecsap a Vén John újra, s elénk lép, mint Aki lelőtte Liberty Valance-t. Este nyolcra nemes verseny alakul ki az izgalmas tévécsatornákon, így ha maradunk helyben, ránk köszönt a nyolcvanas évek. Az 'rizetbevételben vénülő kezével is nagyot csapó Lino Ventura szörnyű bűnökkel gyanúsítja Michel Serrault-t, de mi nem tudjuk levenni a szemünket Romyról. Ha ugrunk az MGM-re, jöhet a free cinema ésA könnyűlovasság támadása.

Szombaton kedvenc brit színészeink közül Jim Broadbent és Philip Davis lépnek fel Mike Leigh pár éves remekében, a Még egy évben este háromnegyed tíz előtt a kettesen.

Hétfőn az HBO-n hat előtt kezdődő Alul semmi esetében akár ki is találhatják, hogy épp ki a kedvenc brit színészünk. A szokásos westernhétfőjét tolja az MGM, vagyis hát erre következtetek a beszédes című Cowboyok éjjeli műsorra tűzése láttán.

Keddre nem kéne már egy kis Bergman? Önöknek nem hiányzik? Na ugye! Mit szólnának például A farkasok órájához hajnali háromkor az MGM-en? Én biztosan dobnék egy farkast.

Szerdán ellenbrunner újra eljő közénk derék Philip Davisem, éjjel kettőkor randizunk vele a Brightoni sziklánál, az HBO-n. Szerencsére előtte megnéztem ugyanitt a Hármas fogat(ot), ami szintúgy lehetne western, mint A farkasok órája, mondjuk a legendás Hatosfogat rövidfilmváltozata, fél idővel, de nem az, hanem Mastroianni és Loren ökörködése a legősibb tematikumban, de önök csak a szememet kövessék, amint Dalila di Lazarót hesszeli.

Csütörtökre hagytuk Az utolsó tangót, ezúttal Párizsban és másik heti kedvencünkön, az MGM-en, este tízkor. Marlon Brandónak valami jó kerek születésnapja lehet, mert éjjel a Quemaidát is leadják, csak az a címe, hogy Tűz! Tényleg, oda ne rohanjak! Milyen tűz? Persze lehet benne valami, hiszen én és a tévé: tűz és víz. Önök se tüzeskedjenek, mert éjjel televizelnek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.