Ráadásul a sportvizelés szerteágazó szakág-rendszeréhez nem vezetnek kitaposott utak, mint ahogy nincsenek egyedül üdvözítő módszerek a felkészüléshez sem. Sok vizet kell inni - ja, ez is egy iskola, bár van, aki a hagyományosan vízhajtónak tartott folyadékokra, teára, sörre, kávéra esküszik. Az ötvenes évek amerikai legendája, akinek szülővárosában stadion őrzi a nevét, például Coca-Colával jutott fel a csúcsra, bár a szovjet sporthivatal számlamásolatokkal igazolta, hogy nevezett mennyit nyalt az imperialistáktól. Sztupa a felszerelést tartotta döntőnek, Troché a hibátlan fizikai állapotra fektette a hangsúlyt. Na ja. Sztupa inas volt és szikárnak mondható, akinek sosem voltak súlyproblémái, Troché viszont az első versenyén már közönségdíjat nyert a legszebb kűrruha kategóriájában. Így most Sztupa a szokásos kék munkásruha-svájcisapka szettjét az Adidastól rendelte, amiért a híres vállalat nem is bizonyult hálátlannak, magánrepülőt küldtek érte, mert az ugyancsak szupertitkos ruhapróba kizárólag Herzogenaurachban volt megejthető. (A tük. szabályok miatt Erlagenben szálltak le, egy mezőgazdasági gépeknek fenntartott füves kifutópályán, s elsötétített üvegű autók konvojai indultak a kedves vendéggel a főhadiszállásra - bizony konvojai, mert ún. fake convoyok is nekivágtak, egyik például a konkurencia felé vette az irányt a Sztupát játszó fiatal német színésszel, akit a magyar nézők a Faluszéli fogadó című családi sorozat Rüdigereként ismerhetnek.) Troché ezzel szemben gyakorlatilag körbefutotta a brit szigeteket, úgy, ahogy azt a Tűzszekerekben látta. Persze nem mindenütt olyan szép homokos a tengerpart, mint abban a filmben, de Troché munkáját a sziklás szakaszokon Neil Oliver, a neves skót történész segítette, tegyük hozzá, módfelett hatékonyan. Így, mire elközeledett a megmérettetés ideje, két, csúcsformájához közelítő versenyző várta a rajtpisztoly eldördültét (vagy a sípszó felharsanását, ennek jó lesz utánanézni). Önök viszont a tévének nézzenek utána, mert a vizelőverseny veszélyes üzem, jobb otthon csak csínján próbálkozni vele.
Pénteken (30-án) este kilenckor megnézhetjük az AXN-en a Lovagregény című filmet, ami egyfelől - és ezt mindenki tudja - pazar főcímével verekedte be magát az egyetemes műtörténetbe, másfelől olyan későbbi nagyfiúkra bízta a főszerepeket, mint Heath Ledger, Paul Bettany vagy éppenséggel Mark Addy, aki nem csupán Ady Endre távoli rokona, hanem szép középkori karriert is befutni látszik, hiszen itt még csak valami koszos fegyverhordozót ad, abban a híres marhaságban, a Trónok harcában pedig már ő a király. De király a főcím is, a középkori csürhe (B közép) a We will Rock You-ra tapsikál a lovagi tornán.
Csütörtökön (5-én) hangos "ebédem!" kiáltással előbb kérem az ebédemet, mert háromnegyed egytől már a Film+-on nézem George Roy Hill immár több mint negyvenéves műremekét, A nagy balhét. Mindenki látta, tehát nem mesélem el, hogy Paul Newman és Robert Redford hogyan tanítják móresre a szerencsejáték-bizniszben nyomuló cápás csókát (Robert Shaw), s tudom azt is, hogy ez a film csak azért született meg, mert a három szélhámos még a kasszához óhajtott hajózni a pár évvel korábbi Butch Cassidy és a Sundance kölyök farvizén, de bánom is én. Ötkor lesz egy tavalyi Frears az HBO-n, Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen, ami ha Strasbourgban játszódik, akkor ma éppenséggel áthallásos. De ha már Bobby és Sundance, a Sundance Channel tizenegykor elindítja a feltörekvő ausztrál sorozatszakma zászlóshajóját, a Rake-et. 8,4-es az imdb-n. Ezér' minek tévé?
