Amikor Sztupa és Troché megtervezték expedíciójukat a Fekete jukhoz, a küldetés egyszerűnek tűnt: lezárni. A dolgukat persze komplikáltabbá tette valamennyire, hogy ún. körkörös lezárásról volt szó. Elsőbb be kellett keríteni egy nagyobbacska területet, ahol az autókat és a buszokat szűrték ki/meg, aztán az is erősen kérdéses volt, hogy meddig mehetnek el a gyalogosok, s mekkora legyen a speciális engedélyek birtokában látogatható terület. Valahogy a háromfokozatúnak meghirdetett zártterületi szisztémát is ki kellett alakítani, méghozzá úgy, hogy négylépcsős legyen, de így se engedjen meg mindent még a legtitkosabb titkos engedéllyel rendelkező csúcsvezetőknek sem. Persze mindehhez Sztupa és Troché rendelkezésére magasan kvalifikált segédcsapat állt: mérnökök, biztonsági szakemberek, manökenek. Sztupa és Troché csak a Fekete juk belsejét (vagy bolsoját, de ezt most hagyjuk) nem engedte/engedhette át senkinek. Oda ők indultak, s bizony jól fel is kellett szerelkezniük. Döntő volt a megfelelő lámpás, végtére mégis csak a Fekete jukról volt szó. Sztupa a klasszikus fekete, lapos elemmel működő zseblámpára esküdött, az bevilágít a legsötétebb sarokba is, a pókok azt hiszik, hogy atomvillanás, szokta volt mondogatni. Vele szemben Troché kétségkívül az ipari forradalom gyermekének volt nevezhető, például elég sűrűn forgatta Brian Trueman J. and the Magic Torch című alapművét, jobb napjain egész bekezdéseket is tudott idézni belőle, egy alkalommal pedig - nota bene az Aladdin kávéházban (a kis piros fezes meinliszerű cégérről könnyen felismerhetik városszerte önök is) - egy monodráma-változatot is előadott belőle, Wordsworth, a vár ura címmel. Szóval Troché a nyeles elemlámpára voksolt, bár volt, mikor páros "l" hanggal, "ellemlámpának" ejtette a vonatkozó kifejezést. Jó, hogy ezt a nyeles dolgot szóba hozod, kapta fel a fejét Sztupa, mi lenne, ha ezúttal nem sherpákat vinnénk magunkkal, hanem cserpákot? Mint köztudomású, a cserpák egy partvisnyélre applikált vakolókanál, miszerint fandli vagy új-fandli, ami a Fekete juk mennyezetén égő úgynevezett vaktüzek légtelenítéses kioltására tűnt szerfelett alkalmas műszernek. Menjünk a francba tévézni!
Pénteken (27-én) megtudhatjuk, hogy mekkora pisztolya volt Belmondónak, amikor olyan rendőrt játszott a Riviérán, aki egyszerre tartott a gallérján és a könyék alatt bőrfolttal megerősített zakót és főrendi szeretőt, a csodálatos Marie Lafort érzéki megformálásában. Hogy a Film+ 2-n 16.55-kor kezdődő Zsaru vagy csirkefogóban emellett pofonok csattognak, s korabeli jókocsik ajtóit csapkodják, nos, az az absnicli: a lényeg mellékes része, finom, de a tányéron meghal. S ha már franciák, csak kilencig kell várnunk ugyanitt a Fantomasra, amit azért szeretünk, mert Fufu azt üvölti benne, hogy "második terítés, második terítés!" és még egy kolompja is van hozzá.
Szombaton Kodály Zoltán 47. születésnapját köszönti - hohó! - az RTL Klub éjfél után, amikor önök a beintésemre elkezdik Julie Andrewszal énekelni, hogy Doe, a deer, a female deer, Ray, a drop of golden sun, Me, a name I call myself... Szóval szolmizálunk egy nagyot együtt, mint más rendes emberek szombat éjszakánként, a módszer nagyobb dicsőségére. S mindezt azért tehetjük, mert a Tv2-n már este hétkor megnéztük a brit testvérlapunk (Kutyák és Lovak) igaz történetét feldolgozó Notting Hill című filmet. Tényleg, látták már a címlapunkat? Nem szabadna műhelytitkokat kifecsegnem, de nem állom meg: az e heti Kutyák és Lovak Semjén Zsoltot hozza címlapon és lóháton. Kilenckor viszont a Film+ 2 hozta a világ 10 legjobb filmje közül a harmadikat, a Fantomas visszatért; van a végén egy szárnyas Citron, annak látásáért tényleg érdemes élni. Ugyanerről a listáról a főfilm+ öt magasságában a negyedik helyezettet is leadja, igen, kitalálták: Támad a Mars! Az RTL nem csak a híradójában keményít, valami RTL+ nevű csatorna a Száll a kakukk fészkére c. elmebajt is leadja, nyilván célozgatnak. Tévézni snassz és retró.
