Amikor Sztupa és Troché próbáltak lépést tartani a korral, Troché izgatottan jelentette, hogy felhívta az a híres hollywoodi producer, ő így mondta: valami konyhakerti arc, Mr. Carphiol vagy valami hasonló, és azt mondta bele egyenest a telefonba, hogy a Ghost óta nem volt ennyire valódi amerikai történet.És egy csomó lóvé már szinte magától összejött rá, Tom Cruise épp Brad Pitt szemét kaparja ki érte, de ő, mármint Mr. Kelkáposzta nem döntött, már csak minket vár, kíváncsi a véleményünkre. Hogyhogy miről beszélek? Ne húzzál föl, a forgatókönyvről, az Ómafa írta, a Lenolaj, mert annak az apja valami felsőházi tag, s nekik meg tanították az MI-6-nál, lefordította, de a fene tudja, miért, a nevünk alatt küldték el… Tudom, Mr. Vöröshagymának, vágott közbe leverten Sztupa. Arról szól, hogy a csávó meghal valami autóbalesetben, vagy meglövi egy gengszter, s tudod, ahogy az az utolsó pillanatokban szokott, lepereg előtte az… na, itt a csavar, nem az élete pereg le előtte, hanem az, ami utána jön majd, hogy bekrepált. Tehát, hogy mi lesz nélküle. S ez annyira megérinti, hogy összeszedi minden erejét, és nem hal meg, pedig már ott áll valami alagútban, s integetnek a rég elhalt szerettei, mindegyik rohadt jól néz ki, a nagymutterja már százhúsz éves, kicsit meghízott, de majd kicsattan az egészségtől, oszt óbégatja neki, hogy gyere, kisonokám, annyi minden mesélnivalód lehet. De egyszer csak mégis halványulni kezd a nyanya, és a csávó, a Tom Cruise végre összeszedi magát, és egy kicsit felérez, a mentős egy nagyon helyes csaj, aki mindent elkövet, még később a kórházba is bejárkál néha hozzá, hogy hogy van, meg visz csokit. Persze a srác tolókocsiba kényszerül, meg rászáll a média is, hogy akkor hogy is volt az, hogy nem a múlt pergett le előtte, hanem a jövő? Ő persze menekül a sajtó elől, s próbálja rendbe tenni a dolgokat, de egyfelől tolókocsiból ez nem könnyű, másfelől vannak, akiknek ez nem tetszik. Fel is bérelnek valakit, aki megkörnyékezi az orvosát, hogy ártson neki, s majdnem sikerül is, szerencsére épp jókor jön a mentős csaj, segít neki megszökni a kórházból, és ismer egy terapeutát, aki az ilyen eseteket újratanítja járni… Mikor indulunk, Sztupa? Hova, Troché? Hát Hollywoodba! Nem megyünk, Troché, ilyen filmeket a tévé is ad.
Pénteken (19-én) mindjárt egy különös madárhoz lesz szerencsénk, egy rossz brit minisorozatot indít el este 20.20-kor az m1. A Fleming – Rázva, nem keverve egyszerűen gyenge, nem tudja eldönteni, hogy vicces legyen vagy izgalmas, ezért inkább csak cikis. A heti találós kérdésünk, hogy a „Rázva, nem keverve” eredetileg is része-e a címnek, vagy inkább nemzeti közszolgálati lelemény? De egy jó azért mégis van az egészben, az tudniillik, hogy 20.20-kor adják, mint a hatvanas években az Angyalt (lám, Roger Moore-t össze is hozta később a sors Fleminggel), este nyolckor volt a híradó, Varga Jóskával vagy Kovács P. Józseffel, aztán jött az Angyal, pont „húszhúszkor”. Ma már az angol sorozatok sem a régiek! De továbbra is a legjobbak, csak ez tré közülük, egészen biztosan nem azért, mert még Trill Zsolt és Kamarás Iván is játszanak benne, ők jelentik inkább a jó részeket. Apropos, Columbo egy órával később Johnny Cash-sel lép fel a Dunán, és utána jön a két Taviani, a kupola ördögei a Szent Lőrinc éjszakájával. Éjszaka aludni kell.
Szombaton szamarat emlegettünk, jön a Dr. No a Dunára, s még mondja valaki, hogy nincsen műsorpolitikája a közszolgálatnak!
Vasárnap Instant dohány lesz éjfél után az M1-en. No, miért is szeretjük ezt a svéd thrillert? Így van, önök mindent kitalálnak! Joel Kinnaman látásáért!
Hétfőn vissza a Savanyú Jóskaként közszeretetnek örvendő Varga Józsefhez: adásszünet.
Kedden is, az meg Ipper Pál kedvéért.
Szerdán viszont Szóljatok a köpcösnek! a Film+-on tizenegy után. Szóljunk, szóljunk? De mit mondjunk neki? Azt, hogy hajrá, focika! Mindjárt dorombolni fog!
Csütörtökön Túlélni Picassót este kilenctől az HBO-n. Nos, megsúgom: tévézés nélkül könnyebb! Már’ túlélni.
