Ne mondják, hogy milyen eredeti, mert egyfelől nem szeretem az iróniát, másfelől viszont az az egy busz éppenséggel az a budapesti városnéző busz volt, ami olyan szánalmasan kepeszkedik árral szemben a Parlament előtt a Dunán, mint egy használat után elhajított szardíniásdoboz. Sztupa az utastérben barackolja a sofőrt és a turistákat, amikor Troché, a tettre kész kalandor (ugyancsak skatulyaszerep), túszmentési szándékkal feljut a busz tetejére. Csakhogy Sztupát sem ejtették a fejére (ez egy későbbi jelenet), gyorsan kimászik a tetőnyíláson, s megverekednek. A nézőnek attól kell félnie, hogy melyikük esik a Dunába József Attila szeme láttára. Először úgy volt a forgatókönyvben, hogy Troché egy helikopterről ereszkedik a szardíniásdobozra, mint Belmondo vagy Bujtor István, de akkor Sztupa egyszerűen kimászott a tetőre, s a még kötélhágcsón függve talajt (busztetőt) fogni igyekvő Trochét egyszerűen lelőtte, mint egy kutyát, lógott szerencsétlen a kötélen, akár egy kedélybeteg zsák. Megállunk, gyerekek, tudják, a szokásos ilyenkori duma, nem lesz ez így jó, mert akkor ki viszi el a vörös csajt a végén Mallorcára? Én biztos nem, mondta Sztupa, s gondolta, hogy a rendezőt is lelőhetné. A második változat szerint Troché úszva közelített volna a buszhoz, szemből, a hitelesség miatt. Végül a Lánchídról ugrott reá, így Sztupa csak a nagy csattanásra lett figyelmes, illetve a tető hirtelen megroppanására, s mire kikászálódott a tetőablakon, Troché erősen kirúgta a kezéből a stukkert, s lehetett máris verekedni. A jelenetet kishajókról, úgynevezett rocsókról vették fel szokatlanul sok kamerával, s a konvojhoz tartozott még egy büféhajó is, ahol "mafa feljegyezte mindezt. De jöjjön a tévé!
Pénteken (13-án) mi is a Dunán kezdjük a napot, vagyis inkább végezzük, lévén régi kedvencünk, A nagy zabálás negyed tizenkettőkor kezdődik. Hogy Andrea Ferreol milyen hatással volt a százszorszépekre, azt, ha nem is tudjuk, könnyen kitalálhatjuk, de az már jóval érdekesebb, hogy milyen hatással volt Andrzej Wajdára? Gondoljunk csak a két évvel később készült Az ígéret földje csirkecombozására. Kicsi a világ, nemde? Volt az HBO-n valamivel ez előtt az Éjsötét játszma, ami azon túl is érdekes lesz hamarosan, hogy egy izlandi krimi.
Szombaton nagy napja lesz a Dunának, már déli fél kettőkor bekezdenek A Sierra Madre kincsével, amiben Humphrey Bogart átizzadt ingben áskálódik, de szó szerint. Utána uzsonnaidőre és egy jugoszláviai társasutazás idejére kiszínesedünk. Első nap: Trogír. Ismerkedés a római kori belvárossal, ebéd a hotelban, szabad program, Bujtor István kiüti Papp Lacit. Második nap: Dubrovnik. Séta az óvárosban, a városfal körsétányán az Illés együttes eljátssza a Miért hagytuk, hogy így legyen című melódiát. Harmadik nap: jachtkirándulás, Psota Irén megkorbácsolja Medveczky Ilonát (ezt ma is megnéznénk). Summa summarum: fél hattól Az oroszlán ugrani készül. Este visszakapcsolunk fekete-fehérbe, a Zűrzavar és éjszaka, egy 1958-as francia krimi, fogadjunk, hogy Jean Gabinnel. Oké, fogadjunk. Megnézem. Megnéztem, nyertem, ráadásul felügyelőt ad és Danielle Darrieux a csaj.
Vasárnap a kalandorok nem kímélnek, Athos, Porthos és Orrhossz A vasálarcosban a Film+-on. Az amerikai kiszerelés, Leóval az álarc mögött.
Hétfőn Good bye, Lenin! a kettesen fél tízkor, bár én a Thomas, a gőzmozdony után kiszállok.
Kedden Éjsötét árnyak a Cinemax 2-n, ez egy ilyen hét. Csak azt nem értem, hogy a fő Cinemaxon a Sötét szándék miért nem Éjsötét szándék. Tévézni felesleges, éji ablakon kidobott idő.
