Pacsirta a rét felett
Amikor Sztupa és Troché visszatértek Rómába, már semmi nem volt olyan, mint régen, de főként a rómaiak tűntek egészen másmilyennek.
Amikor Sztupa és Troché visszatértek Rómába, már semmi nem volt olyan, mint régen, de főként a rómaiak tűntek egészen másmilyennek.
Amikor Sztupa és Troché átruccantak Cseszkóba munkásruhát és tornacipőt vásárolni, mindjárt fel is kellett próbálni.
Amikor Sztupa és Troché belekeveredtek a nagy tömegbe, nem vesztek el benne...
Amikor Sztupa és Troché előkészítették a vágányszabályozást, olyan volt az, mint egy nagy piknik, egy furcsa kirándulás vagy éppenséggel egy kalandtúra, ha mai szót keresünk rá.
Amikor Sztupa és Troché motorbiciklire szálltak, a nagymamának öltöztetett Ómafa pattant az oldalkocsiba.
Amikor Sztupa és Troché – ez a két híres-neves oroszlánvadász – a szavannákat járták, nem csak a helyi törzsek szakelemei segítették őket, de velük volt a kerti óriások csapata is.
Amikor Sztupa és Troché véget vetettek a híres budapesti vizeldetüzeknek, nem mulasztottak el köszönetet mondani Tűz Ottónak és Víz Edének a sok segítségért.
Amikor Sztupa és Troché elhagyták az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házát, velük tartott Abernathy lelkész és maroknyi csapata is, kíséret, követségi mamelukok, tolmács.
Amikor Sztupa és Troché a NATO ábécét tanulták, a kezdeti botladozó lépések után egy egészen speciális tolvajnyelv birtokosai lettek, köszönhetően a kis lépések gyakorlatának.
Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy rámennek a feinschmeckerekre, mindenki aggodalommal fogadta a hírt, de legjobban Ómafa volt oda.
Amikor Sztupa és Troché kifejlesztették a taposó dobot, rengeteg zsákutcás próbálkozást kellett túlvészelniük, de a kész hangszer, s kivált annak művelői jócskán kárpótolták őket.