Kicsit idő előtt léptek le, a Béke Világtanács ülése még tartott, de a lényegen, Binh asszony döntő jelentőségű beszédén már túl voltak, ezekben a percekben talán Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke összegezte a nap eredményeit, s a zárónyilatkozat megszövegezőinek a személyére szavaztak a küldöttek. Csak hát a napsütés oly különös fénybe vonta a Gorkij fasort, hogy vétek lett volna tovább maradni a négy fal között. Troché elbámult valamerre a Liget felé, a Dózsa György úton elhúzott egy 20-as busz a Keleti felé (Ómafa vonatkozó feljegyzései szerint Ikarus 620-as, de Trochét ez nem érdekelte annyira). Sztupa viszont Abernathy lelkészhez fordult, mi legyen, Ralf? A fekete ember elvigyorodott, mindegy, csak zene legyen benne. Okey-dokey, hagyta rá Sztupa, mire Troché is bekapcsolódott a társalgásba, cigányzenét hallgatni majd elvisznek az elvtársak, ma szerintem menjünk az Ifiparkba, csütörtök van, a Gemini játszik, jó kis koppintós banda, bírni fogjátok, de ha nem, akkor sincs más, de előtte mutatunk valamit. A vendégeknek tetszhetett az ötlet, mert kacagtak tele szájjal, egymás vállát csapkodva, bár lehet, hogy csak a kellemes májusi időnek örültek, hogy még egy ilyen különös helyen is milyen szépen süt a nap, és egész szórakoztató népek jönnek olykor szembe. De Sztupa arca elfelhősödött, alig várta, hogy valahogy kettesben maradjon Trochéval, s már azért mérges volt, hogy erre várnia kell, ám ennek ellenére sem fordította magyarra a szót, hogy rákérdezzen, mit is akar mutatni. Nem volt szokása neki az ilyesmi, meg különben ott volt a tolmács meg a követségi ürge is, valami amerikás magyar volt. De amint sort tudott keríteni rá, nem tétovázott. Mit akarsz megmutatni nekik?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
