Nem úgy ám, hogy az üzletben, fülkében, tükör előtt, hanem – ahogy Sztupa mondta – élesben, bevetésben. Sztupa mániája volt ez, munkásruhában elintézni az ügyeket, s itt nem lehetett maradéktalanul elégedett a dolgok állásával. A csehszlovák munkaruha ugyanis élénk, úgynevezett királykék színben pompázott s overall fazonú volt, ha egészen pontosak akarunk lenni, afféle kertésznadrág, szemben a Magyarországon honos kétrészes, olyan szürkésen ólmos, fakókék viselettel. A csehszlovák finomabb, könnyebb, mégis erősebb, szakításállóbb anyagból készült, de az kétségtelen tény, hogy kőműves dekoltázst nem lehetett villantani benne, lévén overall volt az istenadta. Talán ez fájt Sztupának, a mimikri nagymesterének. A jelmezes próba különben is felemásra sikerült a tornacipővel, mely ugyan vitán felül remek darab volt fillérekért, vagyis hallerekért, de mivel munkavédelmi bakancsot nem vettek, hisz otthon volt egy raklapnyi, így a munkásruha a dorkóval úgy mutatott, mint a hétvégi hobbi fusizók (ott helyben úgy mondták: domácí kutil) felszerelése, akik kijárnak a műhelybe, míg anya főz, s zugban húzogatják a szerszámos láda mögé dugott szemelt rizlinget.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
