A feinschmecker jól felfegyverzett, alattomos népség, intette őket (óva). Mitől tartasz, hogy majd asztal alá esznek, kérdezte tőle Troché. Semmi ilyesmi, csak nem tudom, hogy lehet védekezni a bülszikéjük ellen. Milszkieeee? Bülszike, mondtam. Beavatnál? Török szó, a bülbülből, de még inkább a pálcikából, mely viszont a szláv nyelvekből jövevénykedett be még Szokolovics Mehmet pasa idején, de ebbe nem érdemes mélyebben belemenni, a lényeg az, hogy a japán hódoltság idején a törököket is arra kényszerítették a szamurájok, hogy pálcikával egyenek. Csakhogy a török vágni is szeretett volna vele, ezért az egyik pálcikát megélesítette. De olyan élesre, hogy az csak na, sóhajtotta Ómafa. Ebből jött a szike tagszó. S amikor vágták vele a dönert vagy a pidét, olyan hangot adott, mint az a madár, tudod, a gerinchúrosok törzséből, a bülbül. Csak aztán egyszerűsítették, mert a bülbülszike hülyén hangzott, s már nem is hasonlított annyira a pálcikára, így lett bülszike. Semmi kétség, bólintott Sztupa. Ómafa nyugtázta a bólintást, s olyan pofát vágott, mint aki mindent megmagyarázott: ezért nem szabad a feinschmeckerek ellen menni. De Troché még mindig nem értette: mert felfalnak minket a bülszikéjükkel? A feinschmeckerek nem falnak, az rangjukon aluli, ők inkább – itt Ómafa elgondolkozott –, úgy, izé… csipegetnek. De ahogy kimondta, már meg is bánta. Végiggondolni sem volt ideje, hogy mit mond erre Troché, tényleg csak a megbánásig jutott vagy csak odáig, hogy meg is bá…, amikor Troché már szúrt. Aha, csipegetnek. Mint a bülbül, mi, Ómafa. Sztupa a tárgyilagosság kedvéért ekkor közbevetette, hogy a bülbülök tényleg bogyóevők. Tudom, és gerinchúrosok, Trochét nem volt könnyű zavarba hozni. Ha ő egyszer rászánta magát, hogy nekimenjen a feinschmeckereknek, ennél azért erősebb ellenvetések kellettek volna a visszatartására. Sztupának mindegy volt, rájuk mennek, akkor rájuk lesz menve, de alaposan, ha meg nem, akkor úgy is jól van, egyszer azért mindenképpen kipróbálom ezt a bülszikét, hátha vágja a köftét is, de ezt csak gondolta, közben meg úgy csinált, mint aki hangosan gondolkozik: te, Ómafa mikor is ért véget a japán hódoltság törökben? Ómafa ránézett, hülye vagy, még ma is tart: ott gyártják a Toyotát is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
