tévésmaci

Vidéki nyestek

  • tévésmaci
  • 2023. január 25.

Film

Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy rámennek a feinschmeckerekre, mindenki aggodalommal fogadta a hírt, de legjobban Ómafa volt oda.

A feinschmecker jól felfegyverzett, alattomos népség, intette őket (óva). Mitől tartasz, hogy majd asztal alá esznek, kérdezte tőle Troché. Semmi ilyesmi, csak nem tudom, hogy lehet védekezni a bülszikéjük ellen. Milszkieeee? Bülszike, mondtam. Beavatnál? Török szó, a bülbülből, de még inkább a pálcikából, mely viszont a szláv nyelvekből jövevénykedett be még Szokolovics Mehmet pasa idején, de ebbe nem érdemes mélyebben belemenni, a lényeg az, hogy a japán hódoltság idején a törököket is arra kényszerítették a szamurájok, hogy pálcikával egyenek. Csakhogy a török vágni is szeretett volna vele, ezért az egyik pálcikát megélesítette. De olyan élesre, hogy az csak na, sóhajtotta Ómafa. Ebből jött a szike tagszó. S amikor vágták vele a dönert vagy a pidét, olyan hangot adott, mint az a madár, tudod, a gerinchúrosok törzséből, a bülbül. Csak aztán egyszerűsítették, mert a bülbülszike hülyén hangzott, s már nem is hasonlított annyira a pálcikára, így lett bülszike. Semmi kétség, bólintott Sztupa. Ómafa nyugtázta a bólintást, s olyan pofát vágott, mint aki mindent megmagyarázott: ezért nem szabad a feinschmeckerek ellen menni. De Troché még mindig nem értette: mert felfalnak minket a bülszikéjükkel? A feinschmeckerek nem falnak, az rangjukon aluli, ők inkább – itt Ómafa elgondolkozott –, úgy, izé… csipegetnek. De ahogy kimondta, már meg is bánta. Végiggondolni sem volt ideje, hogy mit mond erre Troché, tényleg csak a megbánásig jutott vagy csak odáig, hogy meg is bá…, amikor Troché már szúrt. Aha, csipegetnek. Mint a bülbül, mi, Ómafa. Sztupa a tárgyilagosság kedvéért ekkor közbevetette, hogy a bülbülök tényleg bogyóevők. Tudom, és gerinchúrosok, Trochét nem volt könnyű zavarba hozni. Ha ő egyszer rászánta magát, hogy nekimenjen a fein­schmeckereknek, ennél azért erősebb ellenvetések kellettek volna a visszatartására. Sztupának mindegy volt, rájuk mennek, akkor rájuk lesz menve, de alaposan, ha meg nem, akkor úgy is jól van, egyszer azért mindenképpen kipróbálom ezt a bülszikét, hátha vágja a köftét is, de ezt csak gondolta, közben meg úgy csinált, mint aki hangosan gondolkozik: te, Ómafa mikor is ért véget a japán hódoltság törökben? Ómafa ránézett, hülye vagy, még ma is tart: ott gyártják a Toyotát is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.