tévésmaci

Vidéki nyestek

  • tévésmaci
  • 2023. január 25.

Film

Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy rámennek a feinschmeckerekre, mindenki aggodalommal fogadta a hírt, de legjobban Ómafa volt oda.

A feinschmecker jól felfegyverzett, alattomos népség, intette őket (óva). Mitől tartasz, hogy majd asztal alá esznek, kérdezte tőle Troché. Semmi ilyesmi, csak nem tudom, hogy lehet védekezni a bülszikéjük ellen. Milszkieeee? Bülszike, mondtam. Beavatnál? Török szó, a bülbülből, de még inkább a pálcikából, mely viszont a szláv nyelvekből jövevénykedett be még Szokolovics Mehmet pasa idején, de ebbe nem érdemes mélyebben belemenni, a lényeg az, hogy a japán hódoltság idején a törököket is arra kényszerítették a szamurájok, hogy pálcikával egyenek. Csakhogy a török vágni is szeretett volna vele, ezért az egyik pálcikát megélesítette. De olyan élesre, hogy az csak na, sóhajtotta Ómafa. Ebből jött a szike tagszó. S amikor vágták vele a dönert vagy a pidét, olyan hangot adott, mint az a madár, tudod, a gerinchúrosok törzséből, a bülbül. Csak aztán egyszerűsítették, mert a bülbülszike hülyén hangzott, s már nem is hasonlított annyira a pálcikára, így lett bülszike. Semmi kétség, bólintott Sztupa. Ómafa nyugtázta a bólintást, s olyan pofát vágott, mint aki mindent megmagyarázott: ezért nem szabad a feinschmeckerek ellen menni. De Troché még mindig nem értette: mert felfalnak minket a bülszikéjükkel? A feinschmeckerek nem falnak, az rangjukon aluli, ők inkább – itt Ómafa elgondolkozott –, úgy, izé… csipegetnek. De ahogy kimondta, már meg is bánta. Végiggondolni sem volt ideje, hogy mit mond erre Troché, tényleg csak a megbánásig jutott vagy csak odáig, hogy meg is bá…, amikor Troché már szúrt. Aha, csipegetnek. Mint a bülbül, mi, Ómafa. Sztupa a tárgyilagosság kedvéért ekkor közbevetette, hogy a bülbülök tényleg bogyóevők. Tudom, és gerinchúrosok, Trochét nem volt könnyű zavarba hozni. Ha ő egyszer rászánta magát, hogy nekimenjen a fein­schmeckereknek, ennél azért erősebb ellenvetések kellettek volna a visszatartására. Sztupának mindegy volt, rájuk mennek, akkor rájuk lesz menve, de alaposan, ha meg nem, akkor úgy is jól van, egyszer azért mindenképpen kipróbálom ezt a bülszikét, hátha vágja a köftét is, de ezt csak gondolta, közben meg úgy csinált, mint aki hangosan gondolkozik: te, Ómafa mikor is ért véget a japán hódoltság törökben? Ómafa ránézett, hülye vagy, még ma is tart: ott gyártják a Toyotát is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.