tévésmaci

A szarvasmarhák ébredése

  • tévésmaci
  • 2023. január 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché kifejlesztették a taposó dobot, rengeteg zsákutcás próbálkozást kellett túlvészelniük, de a kész hangszer, s kivált annak művelői jócskán kárpótolták őket.

Ott kezdődött, ahol mindenki sejtheti, megtalálni a megfelelő borítást: rendre beszakadt szegény dobosok lába, s álltak ott Sztupa és Troché orra előtt hülyén, jóformán megbilincselve, térdig dobban. Ám ahogy egyre nagyobb szakítószilárdságú bőrökkel és mesterségesen előállított anyagokkal próbálkoztak, úgy ment a dolog a hangzás rovására: amelyiken kényelmesen, biztonságosan lehetett dobolni, szinte már hangot sem adott ki, vagy épp annyira fülsértőt, hogy a tesztközönség, Ómafa, Pintér és Mráz, a Herbstsommer fivérek (Kese és Pityu) sikoltozva menekültek a próbateremből. Aztán persze jöttek az egyre jobban szóló anyagok sorba, de még mindegyikkel volt valami kis bibi. Az egyik úgy viselkedett, mint egy megbokrosodott trambulin, feldobta az égig a dobolni értelemszerűen a lábával próbáló muzsikust, a fejlesztők alig győzték kivárni, míg aláhullik, így a Boci, boci tarkát sem lehet eldobolni, képzeljék csak el: bo… szünet, szünet, szünet… ci… – rémes. A másik bokasüllyedést okozott; a fejlesztésben (ugyancsak Ómafa vezetésével) közreműködő orvoscsoport több akusztikailag reménykeltő anyagot dobott vissza csak azért, mert a művészek hamari bokaproblémáit vizionálták. A taposó dob maga elég egyszerű szerkezet volt, úgy hatvan centi magas, másfél méter átmérőjű dob, kicsit csicsásra mázolt dobtesttel, mert hát látványosságnak is szánták, ugye. Dobosnak sokan jelentkeztek, így azt a rossz hangzású próbadarabokon is könnyen ki lehetett választani, hogy ki ügyesebb, ki kevésbé. Hangszerkezelési módszer annyi volt, ahány muzsikus, az egyik táncolt a maga zsebkendőnyi felületén, a másik toporgott, mint a láncos mackó, a harmadik ugrált, olykor még páros lábbal is, mégis istenien hozta a ritmust. Csak az a fránya bőrözés, az ment nehezen: dobtest rendben, felfüggesztés rendben, teremakusztika jó, csak a hang ronda. Végül a rengeteg próbálkozás csak megfialt, megtalálták a megfelelő bőrt (műbőrt, Gyöngyösön gyártotta egy maszek bitumenből és fásliból, vidéki házak udvarára függőágynak), remekül szólt, s nemhogy okozott volna, kifejezetten gyógyította a bokasüllyedést, de még a lúdtalpat is (mert hiába használják sokan szinonimaként a fogalmat, Ómafa orvosai leszögezték, hogy korántsem ugyanazt takarják). Egy Flores (művész)nevű spanyol dobos, Antonio Gonzáles „El Pescaílla” és Lola Flores unokája mutatta be az elkészült hangszert a nagyközönségnek: képzelhetik, szétverték gyönyörűségükben a házat. Csak a dobot nem lehetett szétverni vagy szétrúgni, de még széttaposni sem, csak bingett és bongott az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.