tévésmaci

A szarvasmarhák ébredése

  • tévésmaci
  • 2023. január 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché kifejlesztették a taposó dobot, rengeteg zsákutcás próbálkozást kellett túlvészelniük, de a kész hangszer, s kivált annak művelői jócskán kárpótolták őket.

Ott kezdődött, ahol mindenki sejtheti, megtalálni a megfelelő borítást: rendre beszakadt szegény dobosok lába, s álltak ott Sztupa és Troché orra előtt hülyén, jóformán megbilincselve, térdig dobban. Ám ahogy egyre nagyobb szakítószilárdságú bőrökkel és mesterségesen előállított anyagokkal próbálkoztak, úgy ment a dolog a hangzás rovására: amelyiken kényelmesen, biztonságosan lehetett dobolni, szinte már hangot sem adott ki, vagy épp annyira fülsértőt, hogy a tesztközönség, Ómafa, Pintér és Mráz, a Herbstsommer fivérek (Kese és Pityu) sikoltozva menekültek a próbateremből. Aztán persze jöttek az egyre jobban szóló anyagok sorba, de még mindegyikkel volt valami kis bibi. Az egyik úgy viselkedett, mint egy megbokrosodott trambulin, feldobta az égig a dobolni értelemszerűen a lábával próbáló muzsikust, a fejlesztők alig győzték kivárni, míg aláhullik, így a Boci, boci tarkát sem lehet eldobolni, képzeljék csak el: bo… szünet, szünet, szünet… ci… – rémes. A másik bokasüllyedést okozott; a fejlesztésben (ugyancsak Ómafa vezetésével) közreműködő orvoscsoport több akusztikailag reménykeltő anyagot dobott vissza csak azért, mert a művészek hamari bokaproblémáit vizionálták. A taposó dob maga elég egyszerű szerkezet volt, úgy hatvan centi magas, másfél méter átmérőjű dob, kicsit csicsásra mázolt dobtesttel, mert hát látványosságnak is szánták, ugye. Dobosnak sokan jelentkeztek, így azt a rossz hangzású próbadarabokon is könnyen ki lehetett választani, hogy ki ügyesebb, ki kevésbé. Hangszerkezelési módszer annyi volt, ahány muzsikus, az egyik táncolt a maga zsebkendőnyi felületén, a másik toporgott, mint a láncos mackó, a harmadik ugrált, olykor még páros lábbal is, mégis istenien hozta a ritmust. Csak az a fránya bőrözés, az ment nehezen: dobtest rendben, felfüggesztés rendben, teremakusztika jó, csak a hang ronda. Végül a rengeteg próbálkozás csak megfialt, megtalálták a megfelelő bőrt (műbőrt, Gyöngyösön gyártotta egy maszek bitumenből és fásliból, vidéki házak udvarára függőágynak), remekül szólt, s nemhogy okozott volna, kifejezetten gyógyította a bokasüllyedést, de még a lúdtalpat is (mert hiába használják sokan szinonimaként a fogalmat, Ómafa orvosai leszögezték, hogy korántsem ugyanazt takarják). Egy Flores (művész)nevű spanyol dobos, Antonio Gonzáles „El Pescaílla” és Lola Flores unokája mutatta be az elkészült hangszert a nagyközönségnek: képzelhetik, szétverték gyönyörűségükben a házat. Csak a dobot nem lehetett szétverni vagy szétrúgni, de még széttaposni sem, csak bingett és bongott az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.