tévésmaci

Róka szalad a fák alatt

  • tévésmaci
  • 2023. március 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché motorbiciklire szálltak, a nagymamának öltöztetett Ómafa pattant az oldalkocsiba.

Pattant? Dehogy pattant, abban a pillanatban, hogy magára öltötte jelmezét, a mozgása is nekiöregesedett, teljes lényével átélte a szerepét. Sztupa meg is jegyezte, hogy tán nem kéne túlzásokba esni, végtére is a legkorszerűbb, legdrágább nagyiruhában feszítesz. Úgy nézel ki, mint az anyakirálynő a rókavadászaton, mozoghatnál úgy is, mint egy sportos nyugati nyugdíjas. Csak az irigység mondatja ezt veled, morgott vissza Ómafa. S hát tény, ami tény, Sztupa imádott beöltözni, voltak különösen kedves jelmezei is. Okkal tette hát a tétjét Ómafa arra, hogy a nagymamaszereptől sem idegenkedne. Sztupa mintha kitalálta volna a gondolatát: igenis, jobb nagymama lennék, mit te. Miért? Talán több csokit-cukit vennél a kis­onokáknak? Többet tudnál félretenni a nyugdíjadból? Sztupa erre már nem válaszolt, méltatlannak érezte, igazából egy kis lelkiismeret-furdalása is volt, hisz’ a nagymama dolga ezúttal csak afféle sétálószerep, nagy jóindulattal figyelemelterelés, a cselekvés az igazi motorosok dolga, és ő teszi a dolgát, míg Ómafa csak riszálja magát. S e tudat magabiztossá is tette, s már az sem zavarta nagyon, hogy a motorbiciklit Troché vezeti, ő meg mögötte ül. Szerette ő a hátsó ülést, az egy fokkal magasabban volt, mint az első, s volt előtte egy ilyen lapos, félkör alakú kapaszkodó. Ráadásul, ahogy felült s elhelyezkedett, pont lelátott Ómafa – kétségkívül nagymamás – bukósisakjára. Bilikék volt, a közepén egy fekete csíkkal, az övé bezzeg piros volt, és a kis simlédere is vagánnyá tette. Annyira vagánnyá, hogy amikor Troché végre berúgta a motort (ők úgy mondták, hogy a „motrot”), magában csak annyit mondott: vumm, vumm, mint a nagy vagányok. Nekivágtak, Troché szinte ráhasalt a benzintankra és tövig húzta a gázt, s amikor megigazította a szemüvegét, és csak fél kézzel fogta a kormány szarvát, akkor sem lengtek ki, csak nyílegyenesen vágtak előre. Ómafa bukósisakja alól elszabadult egy ősz tincs, s szaladt velük a szélben. A menetszélben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.