tévésmaci

Róka szalad a fák alatt

  • tévésmaci
  • 2023. március 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché motorbiciklire szálltak, a nagymamának öltöztetett Ómafa pattant az oldalkocsiba.

Pattant? Dehogy pattant, abban a pillanatban, hogy magára öltötte jelmezét, a mozgása is nekiöregesedett, teljes lényével átélte a szerepét. Sztupa meg is jegyezte, hogy tán nem kéne túlzásokba esni, végtére is a legkorszerűbb, legdrágább nagyiruhában feszítesz. Úgy nézel ki, mint az anyakirálynő a rókavadászaton, mozoghatnál úgy is, mint egy sportos nyugati nyugdíjas. Csak az irigység mondatja ezt veled, morgott vissza Ómafa. S hát tény, ami tény, Sztupa imádott beöltözni, voltak különösen kedves jelmezei is. Okkal tette hát a tétjét Ómafa arra, hogy a nagymamaszereptől sem idegenkedne. Sztupa mintha kitalálta volna a gondolatát: igenis, jobb nagymama lennék, mit te. Miért? Talán több csokit-cukit vennél a kis­onokáknak? Többet tudnál félretenni a nyugdíjadból? Sztupa erre már nem válaszolt, méltatlannak érezte, igazából egy kis lelkiismeret-furdalása is volt, hisz’ a nagymama dolga ezúttal csak afféle sétálószerep, nagy jóindulattal figyelemelterelés, a cselekvés az igazi motorosok dolga, és ő teszi a dolgát, míg Ómafa csak riszálja magát. S e tudat magabiztossá is tette, s már az sem zavarta nagyon, hogy a motorbiciklit Troché vezeti, ő meg mögötte ül. Szerette ő a hátsó ülést, az egy fokkal magasabban volt, mint az első, s volt előtte egy ilyen lapos, félkör alakú kapaszkodó. Ráadásul, ahogy felült s elhelyezkedett, pont lelátott Ómafa – kétségkívül nagymamás – bukósisakjára. Bilikék volt, a közepén egy fekete csíkkal, az övé bezzeg piros volt, és a kis simlédere is vagánnyá tette. Annyira vagánnyá, hogy amikor Troché végre berúgta a motort (ők úgy mondták, hogy a „motrot”), magában csak annyit mondott: vumm, vumm, mint a nagy vagányok. Nekivágtak, Troché szinte ráhasalt a benzintankra és tövig húzta a gázt, s amikor megigazította a szemüvegét, és csak fél kézzel fogta a kormány szarvát, akkor sem lengtek ki, csak nyílegyenesen vágtak előre. Ómafa bukósisakja alól elszabadult egy ősz tincs, s szaladt velük a szélben. A menetszélben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)