tévésmaci

Róka szalad a fák alatt

  • tévésmaci
  • 2023. március 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché motorbiciklire szálltak, a nagymamának öltöztetett Ómafa pattant az oldalkocsiba.

Pattant? Dehogy pattant, abban a pillanatban, hogy magára öltötte jelmezét, a mozgása is nekiöregesedett, teljes lényével átélte a szerepét. Sztupa meg is jegyezte, hogy tán nem kéne túlzásokba esni, végtére is a legkorszerűbb, legdrágább nagyiruhában feszítesz. Úgy nézel ki, mint az anyakirálynő a rókavadászaton, mozoghatnál úgy is, mint egy sportos nyugati nyugdíjas. Csak az irigység mondatja ezt veled, morgott vissza Ómafa. S hát tény, ami tény, Sztupa imádott beöltözni, voltak különösen kedves jelmezei is. Okkal tette hát a tétjét Ómafa arra, hogy a nagymamaszereptől sem idegenkedne. Sztupa mintha kitalálta volna a gondolatát: igenis, jobb nagymama lennék, mit te. Miért? Talán több csokit-cukit vennél a kis­onokáknak? Többet tudnál félretenni a nyugdíjadból? Sztupa erre már nem válaszolt, méltatlannak érezte, igazából egy kis lelkiismeret-furdalása is volt, hisz’ a nagymama dolga ezúttal csak afféle sétálószerep, nagy jóindulattal figyelemelterelés, a cselekvés az igazi motorosok dolga, és ő teszi a dolgát, míg Ómafa csak riszálja magát. S e tudat magabiztossá is tette, s már az sem zavarta nagyon, hogy a motorbiciklit Troché vezeti, ő meg mögötte ül. Szerette ő a hátsó ülést, az egy fokkal magasabban volt, mint az első, s volt előtte egy ilyen lapos, félkör alakú kapaszkodó. Ráadásul, ahogy felült s elhelyezkedett, pont lelátott Ómafa – kétségkívül nagymamás – bukósisakjára. Bilikék volt, a közepén egy fekete csíkkal, az övé bezzeg piros volt, és a kis simlédere is vagánnyá tette. Annyira vagánnyá, hogy amikor Troché végre berúgta a motort (ők úgy mondták, hogy a „motrot”), magában csak annyit mondott: vumm, vumm, mint a nagy vagányok. Nekivágtak, Troché szinte ráhasalt a benzintankra és tövig húzta a gázt, s amikor megigazította a szemüvegét, és csak fél kézzel fogta a kormány szarvát, akkor sem lengtek ki, csak nyílegyenesen vágtak előre. Ómafa bukósisakja alól elszabadult egy ősz tincs, s szaladt velük a szélben. A menetszélben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.