tévésmaci

A kanári répája

  • tévésmaci
  • 2023. február 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché véget vetettek a híres budapesti vizeldetüzeknek, nem mulasztottak el köszönetet mondani Tűz Ottónak és Víz Edének a sok segítségért.

Tűz Ottó és Víz Ede… ezek természetesen felvett, afféle művésznevek voltak, még csak nem is túl szellemesek, bár sokan épp ezért szerették őket, s a korabeli sajtó is odafigyelt rájuk. Tüzet tán Hágelmannak, Vizet Vizvárinak hívták, dicsekedett is vele, hogy van egy Mariska nevű rokona (róla viszont Ómafa, ez az eleven lexikon úgy tudta, hogy eredetileg Viszkidenszkynek keresztelték, de ez akkor is mellékszál, ha Ómafa elismerően csettintett: whisky és dance, ez ám a nagy élet!).

Végül is mindegy, míg Sztupa és Troché az oltás lehetséges módozatain törték a fejüket, Tűz töviről hegyire elmondta a Népszabadságnak, hogy hogyan és miért keletkezett a tűz. Hogyan – kérdezte a riporter. Először a piszoárok némelyikéből tört fel, mint afféle mini tűzijáték, törpe tűzi erőmű, mesélte Tűz. Nagyon szép volt, épp olyan, mint augusztus 20-án, piros, zöld, sárga, csillagok, karikák, csóva és a végén csorgott le a fajanszon, mint a görögtűz a Lánchídról. A riporter Vízhez fordult, ekkor hívták a tűzoltókat. Nem, ekkor még azon gondolkoztunk, hogy fel kéne emelni az árakat, pontosabban fizetőssé akartuk tenni a piszoárokat, mert csak a kabinokért kell még ma is fizetni, de ott nincs semmi látványosság. Csak hát szikra pattant, olthatatlan, s nemcsak megnehezítette a vizelést, de egyenesen lángba borította az illemhelyek jelentős részét. Cselekedni kellett, hát szigorítottuk a tűzvédelmi rendszabályokat. A piszoárt működő állapotban csak egy méterre lehet ezentúl megközelíteni, ezt írtuk bele 12. pontnak. Sajnálatos módon akadtak olyan elvetemült bámészkodók, akik ebből a távolságból is megkísérelték, hogy is mondjam, az oltás egy szerfelett helyspecifikus, ugyanakkor helytelen és kontraproduktív formáját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.