Az alapfokú stúdium a rendszámokra koncentrált, Sztupa és Troché mentek az utcán, s olvasták le őket a kocsikról. Tanulni nem sokat lehetett belőle, legfeljebb az automatizmust, hiszen kétbetűsek voltak csupán, a maszek autóké C-vel, a taxiké J-vel, az állami kocsiké A-val, vagy ritkábban B-vel kezdődtek, az R-es rendszám a rendőrségé, a H-s a néphadseregé volt, mentő az M, s talán T vagy valami más a tűzoltó. Tehát Sztupa és Troché átsétáltak a Szabadság hídon, s jött szembe egy Moszkvics meg egy Warszawa, Charlie November és Juliet Bravo. A Charlie Kilo a követségi járgányok rendszáma volt. Valójában csak annak lehetett örülni, ha véletlenül egy külföldi kocsi jött, de az sem volt mind jó, leginkább csak a nyugatnémet rendszámú; az osztrákot például a kalapjuk mellé tűzhették, a legtöbbjük Whiskey, és csókolom. De mondjuk, egy hamburgi rendszám eleve úgy kezdődött, hogy Hotel, Hotel, s még jött két másik betű is. Kicsivel tehát haladóbb szintnek hatott, amikor Sztupa megállt a Tanácsház tér Pest felé eső oldalán, s azt mondta, hogy Papa, Oscar, Sierra, Tango, Alpha… posta, tudniillik. S innen, a papázásból indult aztán a szótárkészítés, mert Troché legközelebb már csak annyit mondott, hogy elmegyek Oszi bácsihoz, megpróbálom visszaváltani a húszfilléres bélyegeimet, és felvet majd minket a pénz (Papa, Oscar ugyebár). A kezdeti szakaszban a papázás tarolt mindent, Budapestre például úgy utaztak, hogy megyek, és bekussoltatom a fatert. Mi van?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
