tévésmaci

Kacsa az erdőn

  • tévésmaci
  • 2023. március 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché elő­készítették a vágányszabályozást, olyan volt az, mint egy nagy piknik, egy furcsa kirándulás vagy éppenséggel egy kalandtúra, ha mai szót keresünk rá.

Óbuda vasútállomásról indultak, s egészen Esztergomig vitt az útjuk, elkísérte őket Ómafa is meg egy ifjú hölgy, ugyancsak szakelem. A feladatok egyértelműek voltak, és elvileg cserélődtek. Az egyik ürge vitte a nyomtávmérőt, a másik egy csupor fehér festéket, a harmadik pedig egy nyomtatványt, alátétet és golyóstollat, melynek használatánál nagyon kellett ügyelni, hogy minden szám, betű, jel elején hagyjon egy kicsi kerek pacát, úgymond folyjék, mert csak úgy volt szép az írás és az élet is. A Pax betét volt erre a legalkalmasabb, akár tollal, akár a maga szent pőreségében. A negyedik dzsekszon volt a figyelő, hisz’ a vasútforgalom nem állt le azért, mert ők a sínek között matattak, s ugyan fejből vágták mind a menetrendet, az ördög nem alszik, a vasút veszélyes üzem, è pericoloso sporgersi. Persze, cserélődtek a feladatkörök, de voltak a strapásabb, hajladozósabb feladatok és a kényelmesebbek, ez pedig szült némi ambivalenciát, lévén az ifjú Magdit, bármennyire is vitán felüli szaktekintély volt, csak nem hagyhatták a vágánymérőt cipelni, s hát a festékes ibrik is hülyén mutatott volna a kezében, így csak a jegyzőkönyvvezetés maradt neki – régimódi szabályok voltak régen. Ómafát meg jobb volt nem ráengedni a vágányra, kórusban dicsérték hát sasi tekintetét (a vonatkozó vicceket mindenki ismeri, aki pedig nem, az nem is vonatozott soha), úgyhogy ő csak figyelő lehetett. Ha bevágásban haladtak, a töltésen ballagott, egyébként a töltés aljában vagy valahol, így szeme mindig előre és hátra, figyelmét nem kerülhette el semmi, még a vonalbejáró közeledtét is hangos rikoltással jelezte. A vonalbejáró hajlott hátú öreg volt, illett nagy reverenciával fogadni és eldiskurálni vele, időjárás, rendkívüli események, sínek közt elhullott javak és állatok, aztán ment ki-ki a maga útjára. Tehát Sztupa és Troché cserélgették maguk között a nyomtávmérőt és a festékes dobozt, melyre madzagból vagy drótból applikáltak ügyes fület. A beosztás laza volt, egy nap alatt értek Solymárra, s újabb nap kellett Vörösvárig, minden restiben a nevükön szólították őket, s olyan szépen haladtak, hogy Esztergomban még a Bazilika tetejére is fel tudtak menni (Sztupa az állomástól befelé egy építkezés mellett elhaladván vesztette el a festékes kupát az ecsettel). A Bazilika tetejéről pedig átnéztek Csehszlovákiába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.