- urfi -

Ne sajnáljuk többször (f)elolvasni ezt a többfenekű mesét, másodszorra és harmadszorra is lesz benne meglepetés. Nem mintha az alapszituáció ne lenne rögtön érthető: erdő mélyén házikó, benne egy kellőképpen különös alkalmi társaság rendez szomorúságversenyt.

Ünnepi hangulat, Kósa és Halász a vörös szőnyegen, szolid buzizás és altesti poénok. A Nemzeti új igazgatója és a Bolha a fülbe meghódította a Pécsi Országos Színházi Találkozót.

Az utóbbi egy évben több verse vált kultikussá, az Ezt is elviszem magammal pedig egyre inkább tekinthető az új magyar kivándorlás himnuszának. Ritkán ér ilyen tisztesség költőt – de most kiderül: van, akitől ő is hiába kér autogramot. Téveszme, pekándió és a kesztyű, mint a lélek tükre.

Van abban valami lelombozó, ha a fiatal szerző első kötetének nyitóverse, e messze fénylő, megismételhetetlen pillanat, ez a minden költői pályán kiemelkedő fontosságú szöveg azt a legfőbb célt tűzi maga elé, hogy eminensen végigvigye a szakítás-bokszmeccs analógiát. Őszintén, sőt kétségbe esve kérdem: miért éri be ennyivel a szerző?

Ritkán szakad ilyen váratlanul ekkora lehetőség és felelősség dokufilmes nyakába. Kari Anne Moe rendező eredeti kérdésfeltevése itt és most különösen érdekes: hogyan kapcsolódhatnak be a középiskolások a közéletbe, hogyan működhet egészségesen a demokratikus pártpolitika - tehát nem civil protestmozgalmak - az iskolában?

Morfondírozhatnánk azon, hogyan használható ma az avantgárd mint technika, mint attitűd, és közelebbről: mire jut vele a Vass Tibor nevével fémjelzett Spanyolnátha folyóirat és köre. De az online kiadvány harmincéves főszerkesztő-helyettesének ötödik kötete más, bár nem kevésbé nagy horderejű információkkal szolgál: "...én a reklámszakmából élek, Enikő fodrászol, az albérletből nemrég szabadult lány tanul. Berka zombifilmeken nevelkedett, engem Zsírsátán tanított az életre, Vass JA-díjas, Marci Johannát szereti..." Ha szeretnék tudni, mi a helyzet Anettel és Virággal, feltétlenül vegyék meg Székelyhidi könyvét. Egyébiránt nem ajánlom.

Az e heti Narancsban a Művészetek Palotájában zajló hatalmi harcról tudósítunk. Ennek egyik fontos állomása az új cirkuszi profil kialakítása, melynek szerkesztője Vági Bence lett. Most az ő munkásságából szemezgetünk. Ma este premier a Müpában!

Magyarország miniszterelnöke álmot látott, és miután felriadt, turulszárnyakon körözött a nézőtér felett. A hálátlan nézők pedig nevettek, míg meg nem haltak. Így történt az eset, amikor Parti Nagy Lajos népmesei hősei színházba mentek.

A MAOE és az Írószövetség ahol tud, segít.

Borbély Szilárd kedves ajánlója keltett bennem némi szorongást. "Bognár Péter szemtelen és tehetséges. Veszélyes kezdés, mert a magyar irodalom egyiket sem szereti... És az a szertelenség sugárzik belőle, hogy a nyelvvel való játék jó buli" - írja a költő, miután az utóbbi évek talán legerősebb új hangját véli felfedezni a kötetben.