Könyékig - Holzwarth-Erlbruch: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére

  • - urfi -
  • 2013. április 25.

Könyv

A cím mérnöki precizitással rajzolja fel a cselekmény vonalát. Hősünk a kellemetlen eset után nyomozásba kezd, és sorra vonja kérdőre a mező állatait: "Te kakiltál a fejemre?" Végül a bűnöst eléri a méltó büntetés, a vakond "boldogan és elégedetten" bújik vissza a földbe. Téved, aki bármi másra, tanulságra, cicomára, mellékszálra számít. Nem, ez a könyv tényleg kizárólag a szarról szól. Pontosabban a szarás változatosságáról, erről a szédítő gazdagságról, melynek része a galamb fehér kulimásza, a kövér lócitrom, a kerek nyuszibogyó, a kecske karamellszínű gombóca és a zöldesbarna tehénlepény toccsanása.


 

A fordítás, amelynek szinonimáit az imént kölcsönvettük, ötletes, de nem tolakszik a szellemességével. Ezenkívül a történet egyszerűsége és a retró hangulatú rajzok kaján humora tehet róla, hogy a könyvet nem érezzük modorosnak vagy keresettnek. Némi vájkálás után még vélt pedagógiai hasznot is találhatunk, mondjuk a testi működés természetességének elfogadtatását vagy az állatvilág megismertetését a célcsoporttal (2-5 évesek). De a nagyobb gyerekek és a recenzens számára mégis a szar iránti olthatatlan, játékos kíváncsiság teheti szórakoztatóvá ezt a príma üzleti vállalkozást, amelynek keretében a szerzők harminc nyelven több millió példányt adtak már el könyvükből - és persze a folytatás, illetve a színpadi és musicalváltozat sem váratott magára.

Fordította: Győri Hanna. Pozsonyi Pagony, 2013, 32 oldal, 1650 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.