Miért nem történik még valami? A bokszmetafora kibontakozását csak az első két sor zavarja meg: "Ütközőpályán keringünk, két elem, / megfáradva a hosszas kölcsönhatásban." Ez viszont csak annyiban kapcsolódik a továbbiakhoz, hogy hasonlóan, már-már parodisztikusan banális és elcsépelt képet fejteget körülményesen.
Rhédeynél látszik, hogy olvassa mások verseit. Ami korántsem evidencia: Magyarországon nyilvánvalóan többen írnak rendszeresen verset, mint ahányan minőségi költészetet olvasnak. De ha valaki nem dilettáns, ha gondol valamit poétikáról és stílusról - és a gondolkodás nyomai Rhédeynél egyértelműen mutatkoznak -, akkor hogy a bánatos pennába bírja úgy kezdeni Szerelem (!) című műalkotását, hogy "Folyton eszembe jutsz, / pedig nem vagy valami jó ötlet." És hogy nem pirul bele a szerkesztő arca, meg az a sokat tűrő, fehér papír, amikor azt veri a nyomdagép: "Nem emlékszem, hogy szerettelek-e, / csak azt tudom, hogy hiányzol."? Azért szóra érdemes és bosszantó ez a könyv, mert közben becsúsznak egészen remek sorok, és akad néhány ígéretes vers - jellemzően azok, amelyek nem vagy csak áttételesen mozgatják az egész kötetet megbéklyózó szakítástematikát.
FISZ, 2013, 64 oldal, 1600 Ft
