1. Kitől kérnél autogramot?
A kisebbik fiamtól kértem múltkor a kézfejemre, de nem adott. Ők egyébként egészen kiterjedt levelezést folytatnak a legkülönfélébb testfelületeiken, múltkor egy elmosódott nevet és egy kicsi zöld szivecskét találtam a vádliján. Egyszer mondjuk velem is megtörtént, hogy egy kedves, dilis olvasóm a saját csupasz vállára kért tőlem egy szignót. De ez persze csak számomra nagy dolog, azóta olvastam a KönyvesBlogon, hogy Simon Marci egyik rajongója már odáig ment, hogy magára tetováltatott egy sort a Polaroidokból. Ez azért mindent visz.
2. Harry Potter vagy Háború és béke?
| ||
A Harry Potter-őrület épp a fiaim iskoláskorára esett, és mivel nálunk jó sokáig elhúzódott az a bizonyos boldog békeidőszak, amit az esti, kislámpás, fürdés utáni, elalvás előtti, paplan alatt összebújós meseolvasások jelentettek, ezért aztán úgy alakult, hogy mind a hét kötetet én magam olvastam fel nekik. Emiatt, és csakis emiatt, de emiatt aztán mindenképp: HP.
3. Mi a luxuskiadásod?
A pekándiós óriás zabszelet.
4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?
Legyen mondjuk Kemény István Kesztyű című verséből a kesztyű. Azt mintha rólam mintázták volna („nem jelentek semmit”).
5. Mit tennél, ha férfi lehetnél egy napra?
Bemosnék pár embernek.
6. Mit töltöttél le utoljára?
Az Ezt is el „belívét”, már ha ez egyáltalán letöltésnek számít. Azt viszont két nap alatt legalább ötször. Van egy sajnálatos téves eszmém, miszerint a köteteim tördelésén világok sorsa múlik, úgyhogy képes vagyok a végtelenségig pakolgatni ide-oda a sorokat. A tördelők viszont hál’ istennek egytől egyig jófejek, és ilyenkor rendületlenül küldözgetik az újabb és újabb „végső verziót”.
7. Melyik előadást nézve/könyvet olvasva/koncertet-lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?
Nem úgy jó, viszont muszáj: Sajó Lászlótól a hal.doc. Abból is talán leginkább a „Dicsértessék az élet…” kezdetű vers.
