7 kérdés – Erdős Virág

  • - urfi -
  • 2013. május 19.

Könyv

Az utóbbi egy évben több verse vált kultikussá, az Ezt is elviszem magammal pedig egyre inkább tekinthető az új magyar kivándorlás himnuszának. Ritkán ér ilyen tisztesség költőt – de most kiderül: van, akitől ő is hiába kér autogramot. Téveszme, pekándió és a kesztyű, mint a lélek tükre.

1. Kitől kérnél autogramot?

A kisebbik fiamtól kértem múltkor a kézfejemre, de nem adott. Ők egyébként egészen kiterjedt levelezést folytatnak a legkülönfélébb testfelületeiken, múltkor egy elmosódott nevet és egy kicsi zöld szivecskét találtam a vádliján. Egyszer mondjuk velem is megtörtént, hogy egy kedves, dilis olvasóm a saját csupasz vállára kért tőlem egy szignót. De ez persze csak számomra nagy dolog, azóta olvastam a KönyvesBlogon, hogy Simon Marci egyik rajongója már odáig ment, hogy magára tetováltatott egy sort a Polaroidokból. Ez azért  mindent visz.

2. Harry Potter vagy Háború és béke?

false

Fotó: Valuska László

A Harry Potter-őrület épp a fiaim iskoláskorára esett, és mivel nálunk jó sokáig elhúzódott az a bizonyos boldog békeidőszak, amit az esti, kislámpás, fürdés utáni, elalvás előtti, paplan alatt összebújós meseolvasások jelentettek, ezért aztán úgy alakult, hogy mind a hét kötetet én magam olvastam fel nekik. Emiatt, és csakis emiatt, de emiatt aztán mindenképp: HP.

3. Mi a luxuskiadásod?

A pekándiós óriás zabszelet.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

Legyen mondjuk Kemény István Kesztyű című verséből a kesztyű. Azt mintha rólam mintázták volna („nem jelentek semmit”).

 

5. Mit tennél, ha férfi lehetnél egy napra?

Bemosnék pár embernek.

6. Mit töltöttél le utoljára?

Az Ezt is el „belívét”, már ha ez egyáltalán letöltésnek számít. Azt viszont két nap alatt legalább ötször. Van egy sajnálatos téves eszmém, miszerint a köteteim tördelésén világok sorsa múlik, úgyhogy képes vagyok a végtelenségig pakolgatni ide-oda a sorokat. A tördelők viszont hál’ istennek egytől egyig jófejek, és ilyenkor rendületlenül küldözgetik az újabb és újabb „végső verziót”.

7. Melyik előadást nézve/könyvet olvasva/koncertet-lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

Nem úgy jó, viszont muszáj: Sajó Lászlótól a hal.doc. Abból is talán leginkább a „Dicsértessék az élet…” kezdetű vers.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.