Könyv

Tamás Zsuzsa: Macskakirálylány

  • - urfi -
  • 2013. június 30.

Könyv

Ne sajnáljuk többször (f)elolvasni ezt a többfenekű mesét, másodszorra és harmadszorra is lesz benne meglepetés. Nem mintha az alapszituáció ne lenne rögtön érthető: erdő mélyén házikó, benne egy kellőképpen különös alkalmi társaság rendez szomorúságversenyt.

A világgá ment királyfi, a gyors és heves románc után elhagyott rongybaba és a nevelt lányát annak házassága miatt elveszítő fa mind főállású búsulók, de egyikük története se olyan letaglózó, mint az amúgy pajkos macska meséje Holdfénylányról. Akinek előbb minden vizét, utána a könnyét issza ki a "szíveszomorú madár", majd egyenest a szívére száll.

Nem lett volna baj, ha a többiek bánata is komolyabb és komorabb színeket kapott volna, mielőtt szépen lassan ráérzünk retorikájukban az önsajnáltatásra, kicsinyességre, gyarlóságra. De mire a panaszvetélkedő véget ér, vagyis miután mindenki narratívát gyártott saját fájdalmából, már nem is tűnik oly borúsnak a helyzet. A mese működésének szép allegóriája ez, és épp attól megkapó, hogy a megfejtése nincs a szánkba rágva. Ahogyan semmi más se: ritka átgondolt és kiegyensúlyozott szöveg a Macskakirálylány, Radnóti Blanka eredeti és alázatos rajzai pedig remek partnerei. Költőiség és humor, kifigurázva megőrzött klasszikus meseelemek és kortársi problémák, közérthetőség és rejtélyesség jó ritmusú váltakozása teszi változatossá a könyvet, amelynek finom és gazdaságos mondatai csak a versbetétekben válnak olykor kimódolttá és nyögvenyelőssé.

Illusztráció: Radnóti Blanka. Naphegy, 2013, 64 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.