De jórészt hiába aggódtam. Az ezredforduló során a fiatal líra szóviccekké silányult nyelvjátékai és intertextuális kellemkedése visszaköszönnek ugyan olykor (az Óda felütése: "Itt ülök ezen a támfalon, / És nem oly nehéz."), de az elszánt és szabad kísérletezés végig biztos távolságban tartja a kötetet a vicceskedő, frappánsságnak lefekvő költészet lidércnyomásától.
A szerző 2005-ben már kiadott egy széles körben visszhangtalan kötetet, most viszont már a Petri-díjjal a háta mögött és láthatóan kiérlelt tervekkel futott neki a Bulvárnak, ahol a címben megidézett világ tragédiái, botrányai és bűntényei íródnak szét és össze. A nyitány talán a kelleténél jobban támaszkodik Tasnádi István és a Krétakör szövegkönyvére - pontosabban a Feketeország Lövedék-epizódjára -, és az előképet leszámítva sem túl eredeti ötlet a pisztolygolyó és áldozata monológjainak váltogatása. Később azonban épp az egyedi ötletek kavalkádja nyűgöz le. A nyomozás és az újabb gyilkosságok mellett a legmocskosabb témák - gondolok itt elsősorban az erőszakos szexre és a magyar politikára - bukkannak fel a versekben, amelyek azonban soha nem elégszenek meg a történetmeséléssel. Változatos forma, váratlan törések, drámai betétek és szokatlan beszélők teszik poétikailag is krimiszerűen izgalmassá a Bulvárt. Ettől még vannak jobb és rosszabb sorok, például azt, hogy "Az emlék / Felgyűrődik, / Mi ez.", igazán kár volt azzal folytatni, hogy "Ez egy / Emlékezetes / Emlék."
Ebből a költészetből még bármi lehet.
Magvető, 2012, 103 oldal, 2290 Ft
