Ladik Katalin a fülszövegben versnovelláknak és szövegvers-könyvnek nevezi a belívek tartalmát, de a magunk részéről pontosabbnak tartjuk a szövegek vissza-visszatérő önértelmezését, és amolyan szétírt naplóként tudtuk leginkább olvasni őket. Két ambíció birkózza itt magát két szék között a pad alá. Az egyik emlékművet kíván állítani egy fiatalember életének, aki hagyománytisztelő módon veszik el újra és újra az alkohol, a versek és a nők Derrida-háromszögében. Másrészt az irodalom megújítása a program: "Nem szeretném lebecsülni annak a lehetőségét, hogy itt valami új fog születni, létrejönni." De a sok önreflexióból, meg abból, hogy "ver ár jú varjú", "ver ájul ár jú", még nem lesz semmi új, a kocsmázások pedig elsősorban mégiscsak a résztvevők számára érdekesek. Néhány egyszerűbb, személyes bejegyzés (pl. Megtölt) mellett a rövidebb szövegek relatíve kisebb unalmasságát tudom kiemelni.
Spanyolnátha Könyvek, 2012, 291 oldal, 4990 Ft
