Tóth Csaba

A Fidesz-kormány kezdetben igyekezett komoly, rendszer-átalakító törekvésekbe fogni. Tettei ma csak a politikai és pénzügyi pozíciók maximalizálására korlátozódnak.

Tényleg csak a kormányzó pártokat és a szélsőjobboldalt erősíti a terror? A valóság bonyolultabb.

Tavaly év elején a menekültellenes kampány húzta ki a gödörből a kormányt. Orbán most is bajban van, és újra a migránsokkal való riogatással próbál javítani. Menni fog neki?

A magyar ellenzéki oldalon előszeretettel beszélnek arról, hogy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie Orbán Viktor kihívójának. Mintha lenne egy adott tulajdonságlista, amelynek megléte alkalmassá, hiánya alkalmatlanná tesz valakit arra, hogy sikeres miniszterelnök-jelöltté váljon. Ez azonban nincs így: a politikai kihívók hús-vér emberek, akik meghatározott előnyökkel és hátrányokkal vágnak neki a kampánynak. A politikai kampány nem egy vélt ideál eléréséről, hanem a nagyon is különböző előnyök kidomborításáról szól – ezt mutatja be az amerikai előválasztás is.

Sorozatban a harmadik évet zárták a baloldali ellenzéki pártok szinte változatlan állapotban: távol attól, hogy a választók többsége elhihesse, hogy a következő választáson valódi győzelmi eséllyel indulnak majd. Legutóbb 2012 végén lehetett vélelmezni, hogy a következő megmérettetésen a baloldal labdába rúg; ha változó támogatottsági viszonyok mellett is, de a Fidesz dominanciája azóta megkérdőjelezhetetlen. A stagnálás kormányoldalon jelentheti az erőforrások felhalmozását, a „készülést” a jövőre vagy éppen a tartalékolást. Ellenzékben a stagnálás az erőforrások felélésével, a rekrutáció elapadásával, a remény folytonos csökkenésével jár.

Az Egyesült Államokban tegnap megkezdődött előválasztási küzdelem máris sok tanulsággal szolgál az előválasztás magyarországi megvalósíthatóságával kapcsolatban.

Bár az Uber kontra taxisok ellentéte eredendően gazdasági és nem politikai konfliktus, mégis fontos politikai tanulságokkal szolgál. Íme néhány.

Az Európai Unió liberális korszaka helyett egy „demokratikus” korszakra van szükség, mondta Orbán Viktor egy nem régi interjújában. A Fidesz kongresszusán pedig az is kiderült: a párt immár deklaráltan is szembemenne a nyitott társadalmak koncepciójával, az európai és magyar „nép” nevében. Úgy tűnik, a kormányoldal a következő évben egyenesen a demokrácia ellentéteként kívánja pozicionálni a liberalizmust – és az Európai Uniót is.

Az év emberének választotta az európai Politico Orbán Viktort. Bár a helyezés nem jelenti Orbán teljesítményének támogatását, az elismerés jelzi: Orbán ma már nemcsak a magyar, hanem az európai politikát is alakítja.

A magyar politikai diskurzusban esetenként még a baloldalon is megjelenik az a gondolat, hogy az Orbán Viktor által képviselt politikának nincs alternatívája. Ez a gondolat tartalmilag téves, politikailag pedig irracionális.

A hazai baloldal 2010 óta szerelmes a kis különbségekbe: ha két pártja 10-ből 9 dologban egyetért, a tizedikre koncentrálnak majd. Pedig a választót az érdekelné, mi az a kilenc, ami a Fidesztől és a Jobbiktól választja el.