Orbán Viktor – Európa legfontosabb embere?

  • Tóth Csaba
  • 2015. december 6.

Liberális szemmel – Republikon

Az év emberének választotta az európai Politico Orbán Viktort. Bár a helyezés nem jelenti Orbán teljesítményének támogatását, az elismerés jelzi: Orbán ma már nemcsak a magyar, hanem az európai politikát is alakítja.

Orbán megmozgatja az európai állóvizet, és az európai elittel szembeni, „unortodox” megoldásokat az európai közbeszéd részévé teszi – nagyjából így hangzik az indoklás, hogy Orbán miért lett Európa legmeghatározóbb politikusa. Ha félre is tesszük az ilyen listák módszertani problémáit, akkor is világos: a magyar kormányfőt politikai sikerei egyre népszerűbbé teszik az európai jobboldalon. Más kérdés, hogy e népszerűség elsősorban a jobbszélen jelenik meg, s hogy nem megoldásainak tartalmi erényei, hanem a populista kommunikáció hozta politikai sikerek válnak irigység tárgyává.

Az európai közbeszéd alakulása azonban nem jelenti azt, hogy a magyar miniszterelnök további politikai sikerekre tudja váltani fellépését. Sőt: paradox módon éppen az általa javasolt megoldások jelenthetnek problémákat számára. Az Európai Unió előtt jelenleg három fejlődési irány áll – mindhárom sajátos veszélyekkel a magyar miniszterelnökre nézve.

Orbán Viktor bátran felvállalja, hogy a nemzetek Európájának koncepcióját támogatja: azt, hogy a brüsszeli központtal szemben több hatáskör maradjon a tagállamoknál. A nemzeti érdekérvényesítés vezérelte a kerítés felállításánál is: bár Európa védelméről beszél, fő célja, hogy Magyarországra ne érkezzenek menekültek. A nemzetállami logika azonban az európai megoldások tagadásán nyugszik. Orbán egyre gyakrabban beszél a magyar megoldásokról, mint követendő példákról, azt sugallva, hogy az ország lazább, kevésbé beavatkozó Unió mellett még sikeresebb lehetne.

OV, a nagy varázsló

OV, a nagy varázsló

 

Csakhogy ez az érvrendszer Brüsszelben és Berlinben a következő uniós költségvetési tárgyalások alkalmával azt is jelentheti: Magyarország kevesebb pénzt kapjon strukturális és kohéziós alapokból. A magyar jobboldal szereti az uniót úgy beállítani, mint ahol a támogatások „járnak”, ám a közösségi szolidaritás „beavatkozás”. Nem egy politikus vetette már fel, hogy ha Magyarország maga képes sikeres lenni, akkor nincs is szüksége a brüsszeli forrásokra. Az árukapcsolást a támogatások és a napi politikai csatározások között még nem tették meg – ám mindez csak idő kérdése. Annál is inkább, mert a populisták között nincs olyasfajta szolidaritás, mint a liberálisok vagy föderalisták között: egy holland vagy német populista számára népszerű lehet a holland vagy német adóforintok otthon tartása.

Az elmúlt hetekben felvetődött egy másik fejlődési irány is: a kétsebességes Európa képe. A holland „mini-Schengen” javaslat lényege az lenne, hogy egy „mag” Európát védeni kell – miközben a periféria országai küzdjenek meg maguk saját problémáikkal. Egy ilyen mag-Európának Nyugat-Európa része lehet – de Magyarország aligha. Márpedig minél erőteljesebbé válik a lengyel választások után egyre láthatóbb nyugat-kelet törésvonal, úgy lesz ez a gondolat is egyre népszerűbb Nyugat-Európa fővárosaiban. Ha pedig az orbáni politika következménye az lesz, hogy nemcsak Röszkénél, hanem Hegyeshalomnál is kerítés lesz, azt a magyar választók is nehezen fogadják majd el.

Végül, egyáltalán nem kizárt, hogy Európa a föderalizmus felé fordul a mostani válság hatására. Már a görög válság idején érzékelni lehetett, hogy a nemzetállami megoldások után egyre többen az egységes európai pénzügypolitikában látták volna a biztosítékot, hogy ne ismétlődjön meg az euróválság. A menekültkérdésnek is lehet ilyen megoldása; ugyan Németország még nem kötelezte el magát ebben az irányban, nem ez lenne az első eset, hogy Európa az egységét ért kihívásra éppen a mélyebb integrációval válaszol. Már csak annál is inkább, mert a menekültválság tipikusan olyan probléma, amit nemzetállami szinten nagyon nehéz kezelni. Márpedig egy föderalizálódó Európában a nemzetállami víziók mellett kardoskodó miniszterelnök el is szigetelődhet.

Azt, hogy tartósan milyen politikai következményei lesznek Európában a menekültválságnak, ma még lehetetlen megmondani. A karakteres és radikális álláspont azonban nem feltétlenül jelenti majd ezen álláspont győzelmét. Az európai egységben érdekeltek hosszú távon akár még hálásak is lehetnek azért, hogy a magyar kormányfő felkavarta az európai állóvizet – talán éppen a radikálisan nemzetállampárti álláspont artikulálása vezethet a szemben álló alternatíva világosabb megfogalmazásához.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.