Továbbra is az előválasztás tűnik az egyik legjobb módszernek, hogy a Fidesztől balra álló pártok kiválasszák azokat a jelölteket – és azt a miniszterelnök-jelöltet –, akik sikerrel veszik fel a versenyt a kormányoldallal 2018-ban. Az előválasztás ötletét több magyar párt is támogatja már; legutóbb, a hétvégén a PM politikusai fejezték ki támogatásukat. Ugyanakkor a koncepcióval szemben több ellenérv is elhangzott. A most zajló amerikai előválasztási küzdelmet azért is érdemes áttanulmányozni, mert számos pontban cáfolja a kritikusok érveit.
Az amerikai előválasztási küzdelem már több hónapja zajlik, február elején pedig célegyenesbe fordul: a két első állam, Iowa és New Hampshire választói dönthetnek majd a demokrata és republikánus elnökjelöltek között. Függetlenül attól, mi lesz az eredmény, az eddigi események is több fontos tanulsággal szolgálnak egy esetleges magyarországi előválasztás kapcsán.
| ||
Az egyik fontos érv, amit fel szoktak hozni az amerikai és magyar helyzet különbségeként, hogy az Egyesült Államokban egyetlen párt állít jelöltet mindkét oldalon – míg nálunk több, eltérő nézetet képviselő pártnak kellene közös jelölteket találni. Miközben ez ebben a formában persze igaz, fontos látni: az Egyesült Államokban a demokrata és a republikánus párton belüli különbségek sokkal nagyobbak, mint amelyek a Fidesztől balra álló pártokat egymástól elválasztják. A republikánusok egy része az amerikai politikai „establishment” elit része – míg a többiek annak lebontását szeretnék. A republikánus elnökjelöltek között van, aki sokkal harcosabb lenne külpolitikailag és erőteljesebben lépne fel például az Iszlám Állammal szemben – míg mások inkább a kevésbé aktív külpolitikai fellépést támogatnák. Míg a jelöltek egy része toleránsabb a bevándorlókkal szemben, a küzdelmet jelenleg vezető Donald Trump kerítést építene a mexikói határra, hogy távol tartsa őket.
Hasonló különbségeket találunk a másik oldalon is. Hillary Clinton aktívabb külpolitikai fellépést követel, miközben sok tekintetben Obama belpolitikai örököseként tünteti fel magát. Bernie Sanders elitpártisággal vádolja Clintont, óvatosabb a külpolitikai beavatkozásokat illetően és magát deklaráltan „demokratikus szocialistának” nevezi. Ezek a különbségek nem egyszerűen felszíni eltérésekre utalnak.
A fentiek egyben azt is jól mutatják, nincs igazuk azoknak, akik az előválasztást személyi kérdésnek tekintik és szembeállítják a programmal kapcsolatos vitákkal. A személyeknek, mint minden politikai megmérettetés során, az előválasztás esetén is fontos szerep jut. Ám az előválasztás nem kizárja, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi a programvitát.
A harmadik vád, ami az előválasztások kapcsán megfogalmazódik, hogy a résztvevő felek egymást szidják ahelyett, hogy a közös ellenfélre koncentrálnának. Az amerikai példa ezt a várakozást is cáfolja: az oldalon „belül” legtöbbször érdemi, programbeli különbségek jelennek meg. Még akkor is, ha egy-két erőteljesebb kifejezés elhangzik, a legtöbb jelölt azáltal próbál kitűnni, hogy a másik párt vezetőit támadja. Ez különösen a demokrata oldalon igaz – ám a republikánusok is inkább támadják Clintont és Obamát, mint egymást.
| ||
Az előválasztás ráadásul idejekorán felkészíti a jelölteket a „nagy” választás során várható támadásokra is. A republikánusok egyik esélyes jelöltje, Ted Cruz Kanadában született. Ez ugyan nem jelent formális akadályt, hogy amerikai elnök legyen, ám a választókban komoly kétségeket kelthet. Mégis: a Republikánus Párt szempontjából jobb, hogy ez most derült ki, amikor tesztelni lehet, a választókat mindez mennyire érdekli – és ha komoly probléma, a párt alkalmazkodni tud hozzá –, mint ha minderre „éles” helyzetben, már a demokratákkal szembeni versenyben kerül sor.
Végül, már kifejezetten az amerikai előválasztás kapcsán hangzik el gyakori érvként, hogy az a populizmus megerősödését, a populista jelöltek sikerét hozza. Donald Trump jelen pillanatban valóban az előválasztás egyik esélyese. Ám pontosan esélyessége jelzi, hogy a korábban elitistának gondolt republikánusok körében is egyre nő a támogatottsága a protestjelölteknek. Ki a megmondhatója, Magyarországon vajon a higgadt, az elit nyelvezetének megfelelő, politikailag korrekt megközelítés – vagy éppen a baloldali, esetleg liberális populizmus lehet a Fidesz-kormány hatékony ellenfele?
Az amerikai előválasztás emellett rekordnagyságú nézőszámot hozott a politikai vitáknak, és lehetővé tette, hogy a belpolitikában korábban nem vagy csak a periférián aktív szereplők is bekapcsolódhassanak a republikánusok és demokraták jelölési folyamatába. Ezek az előnyök összességében nagyobbak, mint bármilyen, a belső vitákkal kapcsolatos hátrány. Nincs okunk feltételezni, hogy egy magyar előválasztás ne járna hasonló előnyökkel.
