Az amerikai előválasztás magyar tanulságai

  • Tóth Csaba
  • 2016. január 12.

Liberális szemmel – Republikon

Továbbra is az előválasztás tűnik az egyik legjobb módszernek, hogy a Fidesztől balra álló pártok kiválasszák azokat a jelölteket – és azt a miniszterelnök-jelöltet –, akik sikerrel veszik fel a versenyt a kormányoldallal 2018-ban. Az előválasztás ötletét több magyar párt is támogatja már; legutóbb, a hétvégén a PM politikusai fejezték ki támogatásukat. Ugyanakkor a koncepcióval szemben több ellenérv is elhangzott. A most zajló amerikai előválasztási küzdelmet azért is érdemes áttanulmányozni, mert számos pontban cáfolja a kritikusok érveit.

Az amerikai előválasztási küzdelem már több hónapja zajlik, február elején pedig célegyenesbe fordul: a két első állam, Iowa és New Hampshire választói dönthetnek majd a demokrata és republikánus elnökjelöltek között. Függetlenül attól, mi lesz az eredmény, az eddigi események is több fontos tanulsággal szolgálnak egy esetleges magyarországi előválasztás kapcsán.

Demokraták

Demokraták

 

Az egyik fontos érv, amit fel szoktak hozni az amerikai és magyar helyzet különbségeként, hogy az Egyesült Államokban egyetlen párt állít jelöltet mindkét oldalon – míg nálunk több, eltérő nézetet képviselő pártnak kellene közös jelölteket találni. Miközben ez ebben a formában persze igaz, fontos látni: az Egyesült Államokban a demokrata és a republikánus párton belüli különbségek sokkal nagyobbak, mint amelyek a Fidesztől balra álló pártokat egymástól elválasztják. A republikánusok egy része az amerikai politikai „establishment” elit része – míg a többiek annak lebontását szeretnék. A republikánus elnökjelöltek között van, aki sokkal harcosabb lenne külpolitikailag és erőteljesebben lépne fel például az Iszlám Állammal szemben – míg mások inkább a kevésbé aktív külpolitikai fellépést támogatnák. Míg a jelöltek egy része toleránsabb a bevándorlókkal szemben, a küzdelmet jelenleg vezető Donald Trump kerítést építene a mexikói határra, hogy távol tartsa őket.

Hasonló különbségeket találunk a másik oldalon is. Hillary Clinton aktívabb külpolitikai fellépést követel, miközben sok tekintetben Obama belpolitikai örököseként tünteti fel magát. Bernie Sanders elitpártisággal vádolja Clintont, óvatosabb a külpolitikai beavatkozásokat illetően és magát deklaráltan „demokratikus szocialistának” nevezi. Ezek a különbségek nem egyszerűen felszíni eltérésekre utalnak.

A fentiek egyben azt is jól mutatják, nincs igazuk azoknak, akik az előválasztást személyi kérdésnek tekintik és szembeállítják a programmal kapcsolatos vitákkal. A személyeknek, mint minden politikai megmérettetés során, az előválasztás esetén is fontos szerep jut. Ám az előválasztás nem kizárja, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi a programvitát.

A harmadik vád, ami az előválasztások kapcsán megfogalmazódik, hogy a résztvevő felek egymást szidják ahelyett, hogy a közös ellenfélre koncentrálnának. Az amerikai példa ezt a várakozást is cáfolja: az oldalon „belül” legtöbbször érdemi, programbeli különbségek jelennek meg. Még akkor is, ha egy-két erőteljesebb kifejezés elhangzik, a legtöbb jelölt azáltal próbál kitűnni, hogy a másik párt vezetőit támadja. Ez különösen a demokrata oldalon igaz – ám a republikánusok is inkább támadják Clintont és Obamát, mint egymást.

Republikánusok

Republikánusok

 

Az előválasztás ráadásul idejekorán felkészíti a jelölteket a „nagy” választás során várható támadásokra is. A republikánusok egyik esélyes jelöltje, Ted Cruz Kanadában született. Ez ugyan nem jelent formális akadályt, hogy amerikai elnök legyen, ám a választókban komoly kétségeket kelthet. Mégis: a Republikánus Párt szempontjából jobb, hogy ez most derült ki, amikor tesztelni lehet, a választókat mindez mennyire érdekli – és ha komoly probléma, a párt alkalmazkodni tud hozzá –, mint ha minderre „éles” helyzetben, már a demokratákkal szembeni versenyben kerül sor.

Végül, már kifejezetten az amerikai előválasztás kapcsán hangzik el gyakori érvként, hogy az a populizmus megerősödését, a populista jelöltek sikerét hozza. Donald Trump jelen pillanatban valóban az előválasztás egyik esélyese. Ám pontosan esélyessége jelzi, hogy a korábban elitistának gondolt republikánusok körében is egyre nő a támogatottsága a protestjelölteknek. Ki a megmondhatója, Magyarországon vajon a higgadt, az elit nyelvezetének megfelelő, politikailag korrekt megközelítés – vagy éppen a baloldali, esetleg liberális populizmus lehet a Fidesz-kormány hatékony ellenfele?

Az amerikai előválasztás emellett rekordnagyságú nézőszámot hozott a politikai vitáknak, és lehetővé tette, hogy a belpolitikában korábban nem vagy csak a periférián aktív szereplők is bekapcsolódhassanak a republikánusok és demokraták jelölési folyamatába. Ezek az előnyök összességében nagyobbak, mint bármilyen, a belső vitákkal kapcsolatos hátrány. Nincs okunk feltételezni, hogy egy magyar előválasztás ne járna hasonló előnyökkel.

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.