Orbán, a demokrata

  • Tóth Csaba
  • 2015. december 15.

Liberális szemmel – Republikon

Az Európai Unió liberális korszaka helyett egy „demokratikus” korszakra van szükség, mondta Orbán Viktor egy nem régi interjújában. A Fidesz kongresszusán pedig az is kiderült: a párt immár deklaráltan is szembemenne a nyitott társadalmak koncepciójával, az európai és magyar „nép” nevében. Úgy tűnik, a kormányoldal a következő évben egyenesen a demokrácia ellentéteként kívánja pozicionálni a liberalizmust – és az Európai Uniót is.

Orbán Viktor mindig képes volt arra, hogy politikai fogalmakat átdefiniáljon, majd következetes használat segítségével az új definíciót – legalábbis saját táborán belül – széles körben elterjessze. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a miniszterelnök kísérletet tehet arra, hogy a „liberális” kifejezés átértelmezése után a demokratával is hasonlóan járjon el. E kísérlet annál is inkább fontos, mert Orbán baloldali-liberális ellenzékének egy része „demokrataként” tekint magára. Ha Orbán sikeresen tüntetné fel magát az európai demokrácia képviselőjeként – és pozicionálná ellenfeleit a „liberális elitek” részeként –, az komoly fejtörést okozhat a miniszterelnök hazai kritikusainak is.

Orbán érvrendszerének lényege, hogy az Európai Unió döntései ma nem az „emberek”, hanem az elit érdekeit képviselik; nem a választói elvárások, hanem a politikailag korrekt elit csoportok határozzák meg az európai döntéseket. A kormányfő értelmezésében ezek az elit csoportok liberális elit csoportok, akik ideológiai okokból képviselnek bizonyos álláspontot – miközben az ezzel szemben álló elképzeléseket megbélyegzik, és ellehetetlenítik a képviseletét.

false

Ez az értelmezés szinte minden elemében téves; abszurditása a most vasárnapi Fidesz-kongresszuson is nyilvánvaló volt. Miközben például a hazai jobboldal genderkérdésben rendszeresen liberális „véleménydiktatúráról” beszél, Kövér László mondatai egy mainstream európai jobboldali pártban is elfogadhatatlanok lennének. Lehet, hogy menekültügyben a Fidesz kommunikációja tabukat dönt le, más esetben azonban egy markánsan jobboldali konzervatív álláspontot vesz fel – amit Európában mások nem azért támadnak, mert radikális, hanem mert évtizedekkel meghaladott.

Ezzel együtt nem érdemes lebecsülni Orbán képességét, hogy főleg a hazai politikai térben saját értelmezése szerint definiálja a politikai konfliktusokat. A „demokrácia” és az EU szembeállítása ráadásul nem Orbán találmánya: a radikális jobboldali politikusok Európa-szerte régóta beszélnek a brüsszeli elitek hatalmáról a nemzeti kormányokkal szemben. A demokratikus deficit létező jelenség Európában: arra utal, hogy a brüsszeli szereplők csak többszörös legitimáció szerint kapcsolódnak a választókhoz, akik így nem érzik eléggé magukénak az uniós politikákat.

Orbán azonban másra gondol, amikor a demokráciát állítja szembe Brüsszellel: arra utal, hogy a választói véleményeket Európa-szerte ő jobban képviseli, mint más uniós politikusok. Csakhogy ezen a ponton logikája megbicsaklik. Orbán ellenfelei ugyanis nem brüsszeli bürokraták, hanem komoly felhatalmazással rendelkező választott politikusok. Angela Merkel, Orbán „ellenpólusa” pontosan ugyanakkora belpolitikai felhatalmazással bír, mint a magyar miniszterelnök. Azt, hogy az európai társadalmak mit gondolnak, nehéz egységesen megítélni. A hétvégi francia választások például a Nemzeti Front visszaszorulását hozták, a közelgő spanyol választáson pedig egy radikális baloldali és egy radikális liberális párt jelent újszerűséget – és nyoma sincs az Orbán-féle retorikának.

false

A miniszterelnöki kommunikáció egy másik problémát is jelenthet a Fidesz számára: európai szinten egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán nem az Európai Néppárt, hanem a radikális jobboldal álláspontját osztja. Nem véletlenül Le Pen mellett szerepel Orbán az Economist címoldalán – a magyar kormányfő egyre jobbra tolódik saját pártcsaládjához képest.

Európa nem egy Orbán – és a hozzá hasonlók – által dominált korszak előtt áll –, ami nem azt jelenti, hogy nem lehetnek valódi veszélyei, ha a hazai politikai térben a miniszterelnök képes lesz a „demokrata” szót is kisajátítani. A Fidesz ellenfelei akkor tudják ezt megakadályozni, ha nem egyszerűen minősítik Orbán politikáját, hanem vitatkoznak vele. A magyar – és gyakran az európai – baloldaliak és liberálisok sokszor nem mennek tovább annál, hogy veszélyesnek, populistának vagy felelőtlennek minősítik Orbán politikáját – anélkül, hogy részletekbe menve és konkrétan cáfolnák, miért kritizálják elképzeléseit.

Orbán egyre inkább beleéli magát abba a szerepbe, hogy ő Európa „megmentője” – és az ő értelmezésében az európai hagyomány alapja a nemzet és a kereszténység. Valójában azonban a mai Európa liberális Európa; Európát a kapitalizmus, a jogállamiság és a liberális demokráciák tették erőssé. Aki a liberális vívmányokat támadja, nem megvédi, hanem lerombolja az európai hagyományokat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.