Orbán, a demokrata

  • Tóth Csaba
  • 2015. december 15.

Liberális szemmel – Republikon

Az Európai Unió liberális korszaka helyett egy „demokratikus” korszakra van szükség, mondta Orbán Viktor egy nem régi interjújában. A Fidesz kongresszusán pedig az is kiderült: a párt immár deklaráltan is szembemenne a nyitott társadalmak koncepciójával, az európai és magyar „nép” nevében. Úgy tűnik, a kormányoldal a következő évben egyenesen a demokrácia ellentéteként kívánja pozicionálni a liberalizmust – és az Európai Uniót is.

Orbán Viktor mindig képes volt arra, hogy politikai fogalmakat átdefiniáljon, majd következetes használat segítségével az új definíciót – legalábbis saját táborán belül – széles körben elterjessze. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a miniszterelnök kísérletet tehet arra, hogy a „liberális” kifejezés átértelmezése után a demokratával is hasonlóan járjon el. E kísérlet annál is inkább fontos, mert Orbán baloldali-liberális ellenzékének egy része „demokrataként” tekint magára. Ha Orbán sikeresen tüntetné fel magát az európai demokrácia képviselőjeként – és pozicionálná ellenfeleit a „liberális elitek” részeként –, az komoly fejtörést okozhat a miniszterelnök hazai kritikusainak is.

Orbán érvrendszerének lényege, hogy az Európai Unió döntései ma nem az „emberek”, hanem az elit érdekeit képviselik; nem a választói elvárások, hanem a politikailag korrekt elit csoportok határozzák meg az európai döntéseket. A kormányfő értelmezésében ezek az elit csoportok liberális elit csoportok, akik ideológiai okokból képviselnek bizonyos álláspontot – miközben az ezzel szemben álló elképzeléseket megbélyegzik, és ellehetetlenítik a képviseletét.

false

Ez az értelmezés szinte minden elemében téves; abszurditása a most vasárnapi Fidesz-kongresszuson is nyilvánvaló volt. Miközben például a hazai jobboldal genderkérdésben rendszeresen liberális „véleménydiktatúráról” beszél, Kövér László mondatai egy mainstream európai jobboldali pártban is elfogadhatatlanok lennének. Lehet, hogy menekültügyben a Fidesz kommunikációja tabukat dönt le, más esetben azonban egy markánsan jobboldali konzervatív álláspontot vesz fel – amit Európában mások nem azért támadnak, mert radikális, hanem mert évtizedekkel meghaladott.

Ezzel együtt nem érdemes lebecsülni Orbán képességét, hogy főleg a hazai politikai térben saját értelmezése szerint definiálja a politikai konfliktusokat. A „demokrácia” és az EU szembeállítása ráadásul nem Orbán találmánya: a radikális jobboldali politikusok Európa-szerte régóta beszélnek a brüsszeli elitek hatalmáról a nemzeti kormányokkal szemben. A demokratikus deficit létező jelenség Európában: arra utal, hogy a brüsszeli szereplők csak többszörös legitimáció szerint kapcsolódnak a választókhoz, akik így nem érzik eléggé magukénak az uniós politikákat.

Orbán azonban másra gondol, amikor a demokráciát állítja szembe Brüsszellel: arra utal, hogy a választói véleményeket Európa-szerte ő jobban képviseli, mint más uniós politikusok. Csakhogy ezen a ponton logikája megbicsaklik. Orbán ellenfelei ugyanis nem brüsszeli bürokraták, hanem komoly felhatalmazással rendelkező választott politikusok. Angela Merkel, Orbán „ellenpólusa” pontosan ugyanakkora belpolitikai felhatalmazással bír, mint a magyar miniszterelnök. Azt, hogy az európai társadalmak mit gondolnak, nehéz egységesen megítélni. A hétvégi francia választások például a Nemzeti Front visszaszorulását hozták, a közelgő spanyol választáson pedig egy radikális baloldali és egy radikális liberális párt jelent újszerűséget – és nyoma sincs az Orbán-féle retorikának.

false

A miniszterelnöki kommunikáció egy másik problémát is jelenthet a Fidesz számára: európai szinten egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán nem az Európai Néppárt, hanem a radikális jobboldal álláspontját osztja. Nem véletlenül Le Pen mellett szerepel Orbán az Economist címoldalán – a magyar kormányfő egyre jobbra tolódik saját pártcsaládjához képest.

Európa nem egy Orbán – és a hozzá hasonlók – által dominált korszak előtt áll –, ami nem azt jelenti, hogy nem lehetnek valódi veszélyei, ha a hazai politikai térben a miniszterelnök képes lesz a „demokrata” szót is kisajátítani. A Fidesz ellenfelei akkor tudják ezt megakadályozni, ha nem egyszerűen minősítik Orbán politikáját, hanem vitatkoznak vele. A magyar – és gyakran az európai – baloldaliak és liberálisok sokszor nem mennek tovább annál, hogy veszélyesnek, populistának vagy felelőtlennek minősítik Orbán politikáját – anélkül, hogy részletekbe menve és konkrétan cáfolnák, miért kritizálják elképzeléseit.

Orbán egyre inkább beleéli magát abba a szerepbe, hogy ő Európa „megmentője” – és az ő értelmezésében az európai hagyomány alapja a nemzet és a kereszténység. Valójában azonban a mai Európa liberális Európa; Európát a kapitalizmus, a jogállamiság és a liberális demokráciák tették erőssé. Aki a liberális vívmányokat támadja, nem megvédi, hanem lerombolja az európai hagyományokat.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.